ORR
ORR, fn. tt. orr-t, v. ~ot, tb. ~ok, harm. szr. ~a. 1) Az ember és több állatok szája fölött kinyomuló része az arcznak, melyben a szaglás idegei végződnek, miért az orr mint szagló érzék az izlő érzékkel szoros öszvefüggésben áll. Nagy, kicsi, vastag, vékony, lapos, hegyes, nyerges, pisze, tutyma, fitos orr; gúnyosan: tülökorr, tokmányorr, uborkaorr; eborr, mely mindenfelé szaglász, pl. nem érzi eborrod a jó szagát? az emberi orrt az állatokéhoz hasonlítva sasorr, vércseorr, majomorr, kosorr. Szólásmódok orrát fintorgatni. Feltartani az orrát, kevélyen tartani magát; orrát felütni valamiért, megharagudni, durczáskodni. Nem kell mindent más orrára kötni, v. bigyeszteni. Tormát reszeltek, vagy borsot törtek az orra alá. Orránál fogva vezetni valakit. Orránál tovább kell látni az embernek. Eb is bánja az orrát. Orrára ütöttek neki. Orrából szól, orrán beszél. Kifújja, megtörli az orrát. Mindenbe bele üti az orrát. Alig ütötte ide az orrát, már is parancsolni akar. Törvénynek viasz szokott lenni az orra. Orrán, száján bugyog a vér. Jó orra van, a jószaglásu kutyáról mondják. Orrán viszi, vagy orrozza a nyúlat azon agár, mely nem éri a nyulat, vagy nem fordít ugyan a nyulon, de mégis jó darabig csak egy lépés üres tért hagy maga s a nyúl között, más agarat pedig addig elébe nem ereszt, mig aztán végre nem vág a nyúlon; az ilyen agarat máskép: piszkáló, taszigáló agárnak nevezik. (Bérczy Károly). Általán az orr, valamint más érzékek, és tagok, több képes kifejezésekre használtatik, melyeknek azonban jobbára csak népies, alsó beszédnemben van helyök; ilyenek: Orrot kapni. Fogd orrodnál magadat, vagy fogd meg az orrod. Hosszu orral ment el. Orránál fogva hurczolni valakit. Jó orra van, azaz megérez valamely rejtettebb dolgot, mint a jó szaglásu eb. Nem a te orrodra való. Orra előtt fekszik, és nem látja. Ő is orra után megy, mint az ökör. Más orra elől elkaparítani valamit. Orra előtt becsapták az ajtót. Nem lát tovább az orránál. Orrod tőle foghajmás. Valamit valaki orrára bigyeszteni. 2) Átv. ért. a madaraknak kinyuló szaruféle ajka, csőre, melyet orny-nak is mondanak. 3) Hasonlatnál fogva mondják oly tárgyakról, illetőleg testekről, melyek orr gyanánt előnyomulnak. Hegy orra, azaz: felső vége, és hegy farka, alsó vége. Hajó orra, valamivel magasabb eleje, és hajó fara, hátulja. Szán orra és fara. Sziget orra és farka. Csizma, czipő, papucs orra, melynek ellentétetik a sarka.
Az orr elemi tekintetben azon szók osztályába tartozik, melyekben az or ar er ir ur gyök magasságot, kiállást, kidudorodást jelent, milyenek: orom, orj, óriás, mor, morj stb. Kettőztetett r-vel nagyobb szabatosság és különböztetés végett irjuk, épen úgy, mint a forr igét, mely egy a for gyökkel, melyből forog, forgat, fordúl, stb. származnak. A hellen ριν vagy ρις, és latin naris szókban is alaphang az r. V. ö. OR, gyök.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
