OSZLAT, (1)
OSZLAT, (1), (osz-ol-at) áth. és mivelt m. oszlat-tam, ~tál, ~ott, par. oszlass. Eszközli, hogy a tömegben együtt volt részek egymástól elváljanak, különböző irányban elszéledjenek. Fegyveres kézzel eloszlatni az öszvecsoportosult lázadókat. Szétoszlatni a gyülés tagjait, a hadsereget. A nap sugarai oszlatják a ködöt, a fölszél oszlatja a felhőket. Bizonyos szerek által a daganatot, csömört eloszlatni. Átv. ért. a kedélynek borús állapotát, vagy az ész homályát elűzi. Gondot, bút, bánatot, szomorúságot borral oszlatni. Kétséget oszlatni. Valamely történeti kérdés nehézségeit, homályait eloszlatni.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
