OSZLATLAN
OSZLATLAN, (osz-ol-atlan) mn. tt. oszlatlan-t, tb. ~ok. Aminek alkotó részei tömegesen együtt vannak, egymástól el nem váltak, el nem széledtek. Oszlatlan népgyülés, társaság. Oszlatlan sürü köd, terhes felhők, sötétség. Oszlatlan barátok, testvérek. Átv. ért. a kedélyre vagy elmére vonatkozólag: oszlatlan gond, bú, szomorúság, mely a kedélyt folytonosan nyomja; oszlatlan kétség, elmehomály, mely a valót, igazat, bizonyosságot eltakarja. Határozóként am. el nem oszolva, el nem válva, el nem széledve, oszlatlanul.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
