OSZTATLAN
OSZTATLAN, (osz-t-atlan) mn. tt. osztatlan-t, tb. ~ok. 1) Tárgyra vonatkozva am. amit részekre, adagokra, illetékekre el nem szakasztottak, mi egész valóságában, egységében megvan. Osztatlan jószág, örökség, nyeremény, zsákmány. 2) Személyeket illetőleg, akik bizonyos jószágot, örökséget közösen birnak, jóllehet joguk volna azt maguk között felosztani. Osztatlan testvérek, atyafiak, örökösők. Határozóként am. osztatlanul.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
