ÖLDÖK
ÖLDÖK, (öl-d-ök) fn. tt. öldök-öt, harm. szr. ~e. Egyedül öszvetételül divatozik a szem-öldök szóban, melynek tulajdonságánál fogva valószinü, hogy gyöke azon öl, melyben alapfogalom az öblös hajlás, kerítés, minthogy a szemöldök a szemet félkörben keríti, s ezen gyökből lett az öld elavult ige, mint a tol, ken, fen gyökökből told, kend, fend, továbbá valamint a szán, szúr gyökökből keletkeztek szándék, szándok, szurdék szurdok, hasonlóan az öl v. öld alapszókból öldék öldök. Ily képzésüek a köldök, homlok, könyök, marok marék, undok és több mások. Különbözik tőle az öldököl igének törzse öldök, miről lásd ÖLDÖKÖL.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
