ÖLTŐ
ÖLTŐ, (öl-t-ő) mn. és fn. tt. őltő-t. Aki, vagy ami ölt, vagy amit öltenek, pl. őltőruha. Átv. ért. ivadék.
„Hű szolgád vagyok én, az voltam atyádnak;
Harmadik öltő már, hogy a hunok látnak.“
Harmadik öltő már, hogy a hunok látnak.“
Arany J. (Buda halála).
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
