ÖLTÖZTET
ÖLTÖZTET, (öl-t-öz-tet) áth. és mivelt. m. öltöztet-tem, ~tél, ~ětt, par. öltöztess. 1) Valakinek megparancsolja, meghagyja, hogy öltözzék, pl. midőn azúr parancsolja, hogy cselédei egyenruhát vegyenek magukra. 2) Ruhákat ad, vesz valakinek, hogy azokba öltözzék. A meztelen koldust felöltöztetni. 3) Öltözéskor valakire a ruhákat ráadja, mást öltözni segít. A kis gyermeket anyja, a hölgyet szobaleánya, az urat inasa öltözteti. Ellentéte: vetkőztet. Midőn fel igekötővel egyesül, a cselekvésnek bevégzését jelenti. Tetőtől talpig felöltöztették. 4) Bizonyos állapotra mutató ruhákat ad valakire. Papnak, katonának öltöztetni valakit.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
