ŐRS, (1)
ŐRS, (1), (őr-ös) fn. tt. örs-öt. Hadtudományi nyelven 1) bizonyos állomásra, pontra őrül kiállított vitéz. Előörsök, kik a vonulásban levő sereg előtt mennek (Vorposten). 2) Őrködés, őrhely. Örsre menni. Örsön állani. Örsre legények! Örscsata. V. ö. ŐR.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
