ÖV
ÖV, fn. tt. öv-et, harm, szr. ~e. Általán kötőféle szer, mely valamely testet körülfog, bekerít, milyen különösen az, melylyel a derekat átkötik, pl. a tüszű gyanánt viselt bőröv, a magyar jelmezhez tartozó szíj- vagy sinóröv, a papok derekát kerítő szalag stb. Övvel átkötni, megszorítani a derekat. Az övet leoldani. Selyemöv. Madzagöv. Szőröv. Szíjöv. Habosöv. Pártaöv. Átv. ért. a földgömbnek bizonyos szélességi körök között foglalt része, az éghajlati mérséklet különbségére vonatkozólag, földöv, égöv. Két hideg öv, a földsarkak és sarkkörök között. Két mérsékelt öv, a sarkkörök és forkörök között. Meleg öv, vagy forró öv, a két forkörtől kezdve az egyenlítőig.
Az öv legrövidebb szóink egyike, s mind hangzásra, mind értelemre hasonló az ív szóhoz. Alapfogalom benne a kerekség, kerítés. Rokon hozzá az öböl gyöke öb, és a höveder, vagy szokottabban heveder szóban rejlő öv, ev. Egyezik vele továbbá a megfordított sínai véi, finn wö, a latin vieo, vinculum, és szláv vejem, venyecz (koszorú) gyökei vi, ve. V. ö. ÖB.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
