PAPUCS
PAPUCS, fn. tt. papucs-ot, harm. sz. a ~csa. Száratlan, pongyola lábbeli, melynek csak talpa, s fél feje van. Ház körül, a szobában papucsban járni. Kattogó papucs. Olyan a szája, mint a papucs, azaz, nagyra tertyedt. Azt sem mondta, hogy papucs (km.) egyszerre megnémúlt, meghalt. Papucs alatt lenni, asszonyi kormánytól függeni. Néhutt használják ,alabor’ helyett is (idősb Mándy P.). Egyedül magyar elemzéssel gyöke pap hangutánzónak, s tap gyökkel (tapod, tapos, stb. szókban) rokonnak látszik; tehát mintegy taposó. Így czipő, czipellő, ,tipeg’ és topány ,topog’ szóval, illetőleg ezek gyökeivel (tip, top) állnak rokonságban. Egyébiránt törökül: pabucs, v. pabuds, és perzsául pápus, (Vullers szerént: tegmen pedum, calceus, Zenker szerént: Pantoffel); melyre nézve megjegyzendő, hogy a persa pá v. páj lábat, és pus födőt, takarót jelent, tehát ,pápus’ szó szerént am. lábtakaró. S ha a magyar ,papucs’ idegen eredetü, úgy alkalmasint a perzsából származott hozzánk, valamint a törökökhöz is; még pedig, ha úgy tetszik, mi közvetlenül a törökből vehettük által, ámbár az őstörténelemben mi is valánk a perzsával szomszédosak.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
