PARACSKÓ
PARACSKÓ, fn. tt. paracskó-t. Szaglározva lótófutó vadászeb. Alapértelménél fogva azon szók osztályába sorozhatjuk, melyek egyik par gyöktől erednek, és közös mozgást jelentenek. Szóképzési hasonlat szerint igenévnek látszik, az elavult parasg (mintegy forosg) gyakorlatos igétől, melyből parasgó, paracskó, azaz, körülfutkosó fejlett ki, mint csacsogó, csacskó csacska, csuszogó csuszkó, szotyogó szotyka, szajogó (zajogó) szajkó, stb. Rokon hozzá a tájdivatos baracskál, azaz görbe utakon csavarog, és barkácsol, szüntelen ide-oda mozogva foglalatoskodik, sürög-forog.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
