PARANCSÁR
PARANCSÁR, (parancs-ár) fn. tt. parancsár-t, tb. ~ok, harm. szr. ~a. 1) Szélesb ért. felsőségi személy, különösen a hadseregeknél, kinek az illetők engedelmeskedni kötelesek, ki teljes hatalommal intézkedik, parancsnok. 2) Szorosb ért. személy, ki rendkivüli esetekben az illető ország vagy nép fölötti kormányt magához ragadja, vagy megbízásból átveszi, s azt függetlenül, teljes hatalommal, tekintet nélkül a rendes közjogra, saját belátása szerint igazgatja. Ilyenek voltak különösen a régi dictátorok Rómában.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
