PIH, (3)
PIH, (3), fn. tt. pih-et, harm. szr. ~e. Legpuhább, legkicsibb, legfinomabb nemü tollacska vagy ahhoz hasonló, vékony szálu lebegény; pl. Molnár Albert szerént pih a fabimbón (julus). Ebből származott: pihe pihely, pehely, pöhöly. Eredetileg hangutánzó, melynek alapját a fuvó f és lehő h teszi, minthogy a pihet legkisebb fuvás vagy leh tovább viszi. Egyébiránt mind a három pih gyök eredeti jelentése: fuvás, s rokon hangokban egyeznek fú szóval. V. ö. PĚHĚLY.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
