RÖPKE
RÖPKE, (röp-ög-e = röp-ög-ő) mn. tt. röpké-t. Ami röpösni, röpdösni szokott, vagy könnyen elrepül, elszáll, milyenek általán a madarak, de különősen az apróbb nemüek. Röpke pillangó. Átv. lenge, lengeteg, mit a szellő is elvisz. Röpke pöhöly. Képes kifejezéssel: röpke gondolatok, röpke öröm, röpke szerencse.
E szónak képzőjében a gyakorlati hajlamnak alapfogalma rejlik, miért képzője nem a kicsinyítő ke, hanem a gyakorlatos ög; röpög, röpögő, röpöge, öszverántva röpke, mint csipeg csipke, bugyog bugyka, czineg czinke, fecseg fecske, bereg berke (birke) stb. Egyébiránt mindezekben megvan a kicsinyítés mellékfogalma is, mennyiben a gyakorlat mint önálló vagyis gyűegész nagyot, az egyes jelenségei pedig aránylag kicsit jelentenek.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
