ROZS
ROZS, fn. tt. rozs-t v. ~ot, tb. ~ok, harm. szr. ~a. Növénynem a háromhímesek seregéből és kétanyások rendjéből, virágzása füzéres, csészéji két szálas hegyes polyvájúk, két virágúk, a gerinczre lappal állanak. Magva hosszu, hengerded, egyfelül hegyes. (Secale). Legközönségesebb faja növénytani néven a gabonarozs, vagy a köz életben csak: rozs (secale cereale); mely kétféle, őszi és tavaszi. A szarvasrozs máskép: rozsanya.
E szó kisebb-nagyobb hangváltozattal számos nyelvekben megvan; németül: Rocken, Roggen, Rogge, hollandul: roghe, roge, rog, ángolszászul: ryge, rige, dánul: rugen, rug, ángolul: rye, svédül råg, irlandul rug, oroszul: rozs, dánul: rugen, rug, Pliniusnál latinul: arinca, wendül: ros, finnül: ruis, dalmátul raax, szerbül: rezs, illirül: razg, csehül: rezs stb.
Valószinüleg mind ezen nyelvekben alapfogalomul vétetett azon nyers, ropogós keménység, mely a rozsot, leginkább az ebből készült eledelekben és kenyérben, a buzától megkülönbözteti; s ezt az r alaphang, mint a hangok legkeményebbike, jellemzi. Frisch nevü német nyelvész is azt a rauh szótól származtatja. Plinius korában még a rozs rosz és keserü volt: „Secale deterrimum et tantum ad arcendam famem.“ Nálunk is a jobb módu házakban a lisztjét csak cselédkenyérnek használják; ámbár finomra őrölve és a korpától ahhoz való szitán jól megtisztítva szintén jóízü és egészséges kenyér készül belőle.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
