SULY
SULY, tájdivatosan: SÚLY, (su-oly) fn. tt. suly-t, tb. ~ok, harm. szr. ~a. 1) Természettani ért. azon nyomás, melyet egy fekmentes lapon nyugvó test arra függélyes irányban folytonosan gyakorol, vagyis azon nehézkedések öszvége, melynél fogva a testet alkotó részecskék a föld középpontja felé törekszenek. Általános suly, a testnek azon nyomása, melyet az térfogatának figyelembe nem vételével alapjára gyakorol. Fajbeli v. viszonyos suly, azon nyomás, melyet bizonyos térfogatu test önalapjára gyakorol; honnan két külön faju, de egyenlő térfogatu testek közől az gyakorol nagyobb nyomást, melynek tömöttsége nagyobb. (Jedlik Természettana, 25–27. l.). 2) Közönséges ért. a testek fenn említett nyomásának, vagyis nehézkedési erejének nagyobb foka, minél fogva mondjuk, hogy a tollnak, pehelynek sokkal kisebb a sulya, mint a földdé, vasé. Késő botnak nagyobb a sulya. (Km.). Megéreztem a keze sulyát. 3) Azon lenyomó erejű test, melynek bizonyos mennyisége mértékül szolgál, hogy általa más testek sulyát meghatározhassuk.
„Ott az egyenesség, ott pihen a béke,
Hol lebegő sulynak más suly nehezéke.“
Hol lebegő sulynak más suly nehezéke.“
Arany J. (Buda halála).
4) Átv. valamely dolognak fontossága, nyomatos volta. Nagy sulyt tulajdonítani valaminek. 5) Kellemetlen állapot, mely mintegy nyomja kedélyünket. Vád sulya. Bűn sulya fekszik a szivén. 6) l. HANGSULY.
Gyöke su, a nyomás következtében alászálló testnek hangját utánozza, mint suvad szóban is; rokon azon sü gyökhöz, melyből sülyed, süpped eredtek. V. ö. SU.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
