SZABÁS, (1)
SZABÁS, (1), (szab-ás) fn. tt. szabás-t, tb. ~ok, harm. szr. ~a. 1) Tulajdon szoros ért. cselekvés, mely által valaki bizonyos nemű testeket elmetsz, szétvág, hasít stb. V. ö. SZAB. 2) Idomitó, valamely czélra alkalmazott metszés, vágás, pl. midőn a szabó a ruhának való kelmét, a csizmadia a bőrt kimetszi, és e metszés által alakult forma. Se a szabáshoz, se a varráshoz nem ért. Magyar, német, franczia divatú szabás; helyes, helytelen szabás. 3) Átv. a teendők módjának rendének meghatározása, melynek elvont ért. megfelelnek a ,szabat’ v. ,szabály’ szók. Rendszabás, törvényszabás. Régi szabások. „Elállottunk a régi szabásoktól.’ (Szabó D.). 4) Valamihez hasonló állapot, alak, külalak, tulajdonság, pl. a hajósoknál a hajó szabása (Schnitt v. Belauf eines Schiffes); honnan a szabásu származéknak, kivált a régieknél ilyetén jelentései: Bánom szabásu arcz. Megboszonkodik szabásu. (Zvonarics l. K. 406. l.). Szomorú, víg szabásu. V. ö. SZABÁSU. A Müncheni codexben ,szabás’ am. ábrázolat, kép. „Márk ke(dég) példáztatott orozlán szabásban.“ (Régi magy. nyelveml. III. köt. 81. l.).
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
