SZÁJAS, (1)
SZÁJAS, (1), (szá-j-as) mn. tt. szájas-t v. ~at, tb. ~ak. 1) Tulajdon értelmű szájjal ellátott. Az emlősök, madarak, halak mind szájas állatok. 2) Aminek szájhoz hasonló nyilása, ürege van. Szájas korsó. 3) Átv. mondjuk oly emberről, ki akármiféle ügyben nem kéméli a szót, ki majd feddőleg, majd követelve, majd bántólag, majd dologhoz értést igényelve sokat beszél; ki szó nélkül mit sem hagy. Szájas kofa. Szájas ügyvéd. Szájas követ. A népgyülésekben a szájas emberek viszik a főszerepet. 4) A régieknél szájasul származék am. szája betelik, megelégszik.
„Szoméhoztak (szomjúhoztak) hozzád jőnek,
Te nálod megszájosulnak.“
Te nálod megszájosulnak.“
Benigna assz. imáds. könyve. (Nyelveml. II. K. 28. l.).
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
