SZAKADÁS
SZAKADÁS, (szak-ad-ás) fn. tt. szakadás-t, tb. ~ok, harm. szr. ~a. 1) Szenvedő állapota valamely testnek, midőn szakad. Kötélnek, húrnak szakadása. Szakadás ellen megerősíteni valamit. 2) Bizonyos erőszak által keletkezett réz, hézag, nyilás, lik valamely testen. Szakadás a ruhán, a töltésen. 3) Sérülés a megerőtetett állati test némely részeiben. 4) Pártos, felekezetes elválása valamely testület egy részének a többitől. A keleti görög szertartásu keresztények szakadása, kik a római egyháztól külön váltak. (Schisma). „Szakadásban minekünk nem kell bocsátkoznunk, mert elveszünk.“ Gr. Eszterházy Miklós nádor 1645-ben. 5) Folyónak egy másikba, kivált nagyobba, tóba, tengerbe ömlése; különösen így nevezik magát a beömlő vizet, és ennek medrét is, mely másképen torok v. torkolat. V. ö. SZAKAD.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
