SZALMA
SZALMA, (szal-ma) fn. tt. szalmá-t; palóczos ejtésekkel: szaóma, szóma, szuóma, szaoma. 1) A gabonák s egyéb pázsitfüvek neméhez tartozó növények felszálasodó sarja, szála, t. i. oly csöves szára, mely bütykök által ízekre van tagolva, s bütykeiből induló levelek bütykei közeit behüvelyezik. Sásos, vastag, vékony, bötykös szalma. Üres szalmát csépelni, vagy csak; szalmát csépelni. (Km.). Szalmára sok gabona termett, de magra kevés. Búza-, rozs-, árpa-, köles-, zabszalma. Némely évi növények vastagabb szára különösen kóró. 2) Ugyanezen szárak letarolt, letöredezett, csépelt, nyomtatott állapotban véve, mint különféle használatra valók. Zsupszalma. Takarmánynak való, s kazalba rakott árpa-, zabszalma. Ágyba való szalma. Isten könnyebbítse meg ágya szalmáját, azaz, haljon meg. (Km.). Szalmából kosarat, kalapot kötni, gúzst; kötelet tekerni. Szalmával födött ház. Szalmába takarni valamit. Szalmában puhított vaczkor. Szalmát vetni a lovak, ökrök alá. Olyan mintha szalmát sem tudna keresztűl tenni. (Km.). Szalmával fűteni, disznót perzselni. 3) Átv. a maga nemében alábbvaló, ízetlen, üres. Széna-e, vagy szalma? azaz, hányadán van, jól, roszul áll-e a dolog? Olyan, mint a szalma, azaz, izetlen. Mintha szalmát rágna, kelletlenül, kedvetlenül tesz valamit. Beszéde merő szalma, üres, tartalmatlan. Teli van a feje szalmával, üres fejü. Szalmatűz, mely hamar fellobban, s legott kialszik, elhamvad.
Hangra, és jelentésre egyezik vele a csagataj szalman, török, nigur szaman (Vámbéry); továbbá a szláv nyelvekben átvetve divatos szlama, s a gabnaszárt jelentő német Halm, a latin calamus, caulis, persa kalem, arab kalam, szanszkrit kalamasz; ezek ismét oly szókkal állanak gyökhangi rokonságban, melyek magasra meredést, nyulást, emelkedést jelentenek, mint a szanszkrit kul (halmoz); kulan (halom); német Halde, Hals; latin culmus, culmen, collis, collum; a magyar szál, szár, halom stb. T. i. a h egyfelül k, másfelül sz hangra szeret változni, nem csak ami nyelvünkben, hanem másokban is, mint: hörpöl, szörpöl, sorbet; horret szörnyed; hirtus, haarig, szőrös; Horn, cornu, szaru; cor, Herz, szlavul: szrdcze stb. Ennélfogva a fenn említett szókban a hal, szal, cal, cul, kul gyökök egy eredetre mutatnak, s egy alapfogalmat t. i. magasságot fejeznek ki. Minthogy továbbá a hangok átvetése az eredeti alaknak némileg elferdítése: tehát a magyar szalma, a német Halm, és latin calamus eredetiebb alakok, mint a szláv szlama. A latin stramen és német Stroh, mint a sterno és streuen igék származékai, a szalmának azon rendeltetésére vonatkoznak, mely szerént azt alomul használják, pl. a barom alá vetik, hintik; de maga az anyag eredetileg latinul: calamus, culmus, németül Halm, magyarul: szál v. szár. Végre mi ezen szó alakját illeti, az valódi magyaros, mint a duzma, szuszma, tutyma, fityma, elme, eszme, isme, böszme s több másokban.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
