SZÖKŐ
SZÖKŐ, (szök-ő) mn. és fn. tt. szökőt. 1) Aki vagy ami szökik. 2) A verstanban jelent két szótagból álló verslábat, melynek első tagja rövid, második hosszu, 
pl. k
vács, kěvély. (Jambus). Szökőlépő (
) a szökő és lépőből van összetéve.
pl. kvács, kěvély. (Jambus). Szökőlépő () a szökő és lépőből van összetéve.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
