TÁM, (2)
TÁM, (2), elavult törzs, melyből támad, támasz, támaszt, támogat, támbálódik, és ezek származékai eredtek, melyeknek elvont alapjelentése után a tám, magasra, fölfelé állást, neki szegülést, merevedést, vagy fölfelé tartó segédeszközt jelent. Innen főnévként alkalmazható oly szilárd állásu testekre, melyek más testeket a hanyatlás vagy esés, dőlés ellen óvnak, pl. a hangjegyeket felállított helyzetben tartó állvány, vagy a széknek háta, karja stb.; tárgyesete: tám-ot, harm. szr. ~ja. Különösebben összetételeknél használják, mint támfa, támoszlop, támpont. Némi hangváltozattal egyezik vele az átvitt értelmű gyám, s ennek származéka gyámol, mely erkölcsi támot vagy támaszt jelent. Szanszkrit nyelven sztambh v. sztabh am. fulcire (Bopp).
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
