TÁTOS v. TÁLTOS, fn. tt. tátos-t, tb. ~ok. Némelyek véleménye szerént a régi pogány magyaroknál a papok és bölcsek neve, de erre nem levén történeti emlékünk vagyis adatunk, ez inkább csak következtetés abból, hogy a titkos müveletekre és tudákosságra képeseknek a régi népek általában a papokat tartották. Amit e szóról régi nyelvemlékeinkben, továbbá némely régi iróknál és a ma is élő népnyelvben, sajátlag a népmesékből tudunk, e következőkben adjuk elé. 1) A Bécsi codex irója a magus szó értelmében használja: „Parancsolá kedég király, hogy egybe hivattatnának az oltáron nézők, és a táltosok“ (magi). „Tudakozik illen nemő igét menden oltáron nézőtől, és táltostól.“ Dániel II. fej. 2) Molnár Albert így értelmezi: „Tátos: Proteus, vertumnus, magus, praestigiator.“ 3) Szabó Dávidnál ezt olvassuk: „Tátos: változó, tündér. Tátosló vagy gyermek.“ Faludinál is eléjön: tátosparipa. 4) A Tájszótárban: „Tátas, tündér, rémkép a mesék országából, garabonczás diák. Balaton melléki szó. Horváth Zsigmond.“ Ami ezután jön: „Az ős magyaroknak még pogány hitökben ilyek voltak a papok stb. (Matics)“, csak vélemény. 5) A mai népmesékben általában jelent csodás születésü, és erejü, bűbájos, különféle alakot ölthető, titoktudó embert, sőt állatot is, különösen lovat, bikát. A tátos ember (valamint a ló is) fogakkal születik, s rendszerént komoly, gondolkodó, szomorú; neki meg kell valamely bikával vívnia, mely alkalommal ő is bikává lesz, s ha a bikát legyőzte, el kell mennie vándorolni, és tátos lovat keresni. A tátos ló sovány, kóros, ronda, de csak addig, míg a tátos ember meg nem veszi, ki ha ráül, mint a gondolat, oly sebesen repül vele. A tátoson nem fog semmi fegyver. A karácson éjén született gyermekek tátosok. A tátos ember tudja, hol van a kincs elrejtve, de nem szabad hozzá nyúlnia stb. stb. A tátosról mint lóról Kríza J. után a XIII. székely népmeséből ide irjuk e következőket: „Hej uram, azt mondá a vén banya, itt nem kapsz kévánságodhoz való lovat, henem (hanem) megtanitlak én, hogy kaphatod föl azt... azt a kürtöt fúdd meg, s az aranyszőrű ménös ecczö’re (egyszerre) megjelönik; de ne válaszd azok közül az arany szőrüeköt; henem leghátû jő egy borzos, horgaslábu kancza... avâ (avval) poróbá’j szöröncsét. – Mirkó kirájfi meg is fogadta a vén banya tanácsát.... Mihelyt a ménös a kiráji udvaron megállapodott, mingyár êmönt a borzos, horgaslábu tátoshoz, azt a többi közü’ kifogatta, a kiráji istállóba békötte s jelentötte, hogy azér fogta ki a ménösbő’, hogy szörőncseporóbá’ni mönnyön vélle; de a tátos azt válaszôta: Jó’ van uram kirájfi! de előbb hát abrakojj ki jól, mett (mert) a nékü’ bajos a hosszu útat kiálani...... No hát hozz neköm ecczö’re egy köböl árpát, s tőtsd belé a vállumba! – Mirkó teljesitté a tátos kévánságát, a pedig a köböl árpát mind megötte; osztán hozatott egy köböl kölest, azt is megötte s azután mondá Mirkó kirájfinak: No má’ most hozz egy fél véka tüzes parázsát s mikor a tüzes parázsát megötte volna, hát ojan aranyszőrü paripa vált belőlle, mind (mint) egy hajnalcsillag...... Ekkor a tátos azt mondá: No édös gazdám, hogy vigyelek, úgy-e mind a sebös forgó szél, vaj úgy mind a sebös gondolat?“ stb. stb. 5) Átv. ért. képes kifejezéssel jelent a nép nyelvében tüzes vérü, szilaj, sebes nyargalásu paripát, milyen a néphit szerént a tátos ló.
A fentebbi pontok szerint a tátos vagy táltos szóban a mondottak nyomán valami titkos, titokszerü rejlik; amidőn törzsben legközelebb jár hozzá a mongol dalda v. daldu am. titkos, rejtélyes; és titok, rejtély (secret, mystérieux; le secret, le mystére), mely tehát magyar s végzettel: daldá-s v. daldu-s am. titokkal, v. rejtélylyel, v. titkos dologgal biró v. foglalkodó. Akik a táltos vagy tátos szóban a tudás v. tudákosság alapfogalmát veszik kiindulási ponttul, azok törzsi és fogalmi rokonságban állónak a tud, tan, tana, tanács szókat vélik, midőn legközelebbnek tartják hozzá a finn taitaa- azaz ,tudni’ igét; s némelyek viszonyba hozzák az egyiptomi Thaut v. Taut v. Thot szóval (bölcseség és tudomány istene) úgy a germán Tuisto stb. szóval is.
De ezen nézetek szerént ,táltos’ nem igen illik az állatokra; a ,rejtélyes’ v. ,titokszerü’ jelentés pedig ezekre is egyszerüen alkalmazható. Azonban nincs kétségünk benne, hogy kiki a maga véleménye mellett marad.