UTÓHANG
UTÓHANG, (utó-hang) ösz. fn. 1) A hangnak lassudan, s gyöngéden csillapodó vége. Különbözik a viszhang-tól, mely az eredeti hangot ismételve adja viasza. 2) A szószerkezetben a végső hang, mely több hangból is állhat; különböznek: előhang, középhang, pl. ember szóban em előhang, b középhang, er utóhang; amennyiben t. i. az egyes részeket (gyök, képző, rag) közelebbről jelezni nem akarjuk vagy nem tudjuk. (Németül: előhang = Anlaut, középhang = Innlaut, utóhang = Auslaut). Különbözik a toldalékhang pl. a tájdivatos itt-eneg, ott-anag szókban eneg, anag; megint-elen szóban: elen; az ig rag után általában használtatni szokott lan len, pl. addig-lan, eddig-len, pedig-len; kivévén a mennyiben az a szónak már alkatrészévé vált, pl. egyetlen eredetileg am. egyiglen v. egyéglen, Katalin Verseslegendájában.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
