UTÓSÓ
UTÓSÓ, v. UTÓLSÓ, (ut-ó-só v. utól-eső) mn. tt. utósó-t. Fokozva: legutósó, leges legutósó. Szoros ért. valamely sornak végén levő, sort bezáró; aki vagy ami után több nem következik. Vonatkozik térbeli vonalra és időhuzamra. Utósó ház az utczában. Érdemsorozat szerint utósó diák. Utósó napot tölteni valahol. Utósó itélet. Utósó kenet. Egyezik vele: végső. Szélesb ért. midön többek sormenete többekével hasonlíttatik öszve, többekről is mondható, kik tömegesen mások után következnek. A körmenetben a férfiak elsők, a nők utósók. Ti mindenütt utósók vagytok. Aki ezek között leghátrább van, az legutósó, v. nyomatosan szólva leges legutósó.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
