ÚTFÉL
ÚTFÉL, (út-fél) ösz. fn. Az útnak melléke, menete, oldala, vagyis mennyiben az útat két szélvonal zárja be, annak egyik oldalsora. Útfélen járni. Útfélre ültetett fák. Úton, útfélen találkozni valakivel. Úton útfélen gyalázni valakit; am. mindenütt, vagy sok helyen, minden alkalommal. Aki útfélen épit, sok mestere van annak. (Km.) „Összevissza jártam útat, útfelet.“ (A falusi kis leány Pesten).
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
