ÜLÉS, (1)
ÜLÉS, (1) (ül-és) fn. tt. ülés-t, tb. ~ěk, harm. szr. ~e. 1) Azon helyzet, melyben testünk van, midőn ülünk, illetőleg egy helyben maradó, veszteglő, nyugovó állapot. E székben kényelmes ülés esik. Megunni a hosszas ülést. 2) Szék vagy ilynemü készület, melyen ülni szokás, vagy lehet. E hintóban négy ülés, ama társaskocsiban tiz ülés van. Ülést bérleni a szinházban. Zsupból, szalmából csinált ülés. 3) Bizonyos testület tagjainak öszvejövetele a végett, hogy valamely tárgyban közösen tanácskozzanak, értekezzenek, illetőleg valamit határozzanak. Tanácsülés, törvényszéki ülés, akadémiai ülés. Ülést hirdetni, abban elnökölni, azt bezárni, eloszlatni.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
