ÜRGE
ÜRGE, (ür-ög-e, azaz ür-ög-ő) fn. tt. ürgé-t. A cziczkányok seregébe tartozó, nálunk közismeretű négylábu, szürke szőrű, élénk, fürge mozgásu állat, mely emeltebb száraz helyeken, dombokon, buczkákon ásott likakban lakik. Két lika van, mint a jó ürgének. (Km.). Ürgét önteni, kiönteni. Olyan lett, mint a kiöntött ürge, igen megázott, csuromvíz lett. Ürgebőrből csinált erszény. Csak magoknak vannak, mint az özvegy ürgék. (Pázmán. Kal. 515. 1.). Hánykódik mint ürge a pórázon. (Km.). Minthogy a mezőkön üregeket, likakat ás, és azokban lakik: innen némelyek az űr gyöktől származtatják, a latin ,cuniculus’ szerint, mely mind üreget, mind ürgét jelent. De valószinűbb, hogy azon ga ge és ka ke képzőjű szók osztályába tartozik, melyek gyakorlatos igékből származnak, mint: pörög, pörge, sürög sürge, csörög csörge, czineg czinege, bugyog bugyoga, továbbá, nyafoga v-nyafiga, taliga, varrga, csacska, locska, fecske stb. stb. E hasonlat szerint az ürge törzse ürög, (forog) s am. ürögő, ürgő, azaz, frisen mozgó, forgó. Ily jelentésü ama mondat is: „Olyan fürge, mint az ürge.“ Valamint több állat a hangjától, úgy némelyek mozgási módjaiktól kapták neveiket. pl, futrinka, szalonka, ugrifüles, lepke (lebegő, lebege), csúszómászó, lajhár, szökcső, iramszarvas, buvár, billegény.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
