ÜRÖS
ÜRÖS, (ür-ös) mn. tt. ürös-t, v. et, tb. ~ek. A minek üre van, a mibe ürt vájtak; üreges, odvas, likas, vermes. Ürös part, melynek likaiban fecskék fészkelnek. Ürös hegyoldal. Különbözik tőle: üres, azaz, a miben semmi sincs, töltetlen, pl. a nád szára ürös, de ha sarat tömnek bele, nem üres; ürös minden hordó, de nem üres ha borral van teli; a pohár ürös, de üres is, ha kiitták belőle a bort.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
