ŰZETLEN
ŰZETLEN, ÜZETLEN, (űz-etlen) mn. tt. üzetlen-t, tb. ~ěk. 1) Akit vagy amit nem űztek vagy nem űznek. Határozóként am. űzetlenül, a nélkül, hogy űzték volna vagy űznék. Űzetlen is elmegy. (Szabó D.) 2) Űz vagyis szag nélküli; V. ö. ŰZ, (2.).
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
