ZSÁMOLY
ZSÁMOLY, fn. tt. zsámoly-t, tb. ~ok, harm. szr. ~a. 1) Kis székhez hasonló alacson állvány, melyre a pamlagon, széken stb. ülők fel szokták lábaikat rakni. „Ellenségeidet lábaid zsámolyává teszem.“ (109. Zsoltár. Tárkányi). 2) Lépcsőül szolgáló ilynemü emelvény. Zsámolyra hágni, s levenni valamit a polczról. Igy nevezik különösen azon kerekeken járó talapzatot, melyet a folyók szélén a kompok elé tolnak, hogy a bejáróknak hidúl szolgáljon; Szabó Dávidnál; révzsámoly, v. révsám. Margit életében eléjön zsámel-szék, s egyezik vele a latin scabellum-ból képzett német Schlämmel. Egyébiránt figyelmet érdemel, hogy hajdan a zsámoly jelentett gyámolt is, honnan Kónyinál: zsámolyitani; e szerént gyámoly, zsámoly és támasz egy gyökből v. törzsből elemezhetők. Zsám eléjön mint helységek neve Temes megyében. V. ö. GYÁM, TÁM, SÁM.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
