ZSELLE
ZSELLE, v. ZSĚLLE v. ZSELLYE, fn. tt. zsěllét. A latin sella-ból képzett, s kényelmesebb ülésü, hátas karos széket jelentő szó, máskép: zselleszék, továbbá: séllye, zsélye, zséllye, zsölle és selyeszék stb. A székelyeknél zséje Kriza J. szerént három, négy darab deszkából v. tutajgerendából készült híd. Továbbá ugyanő irja egyik levelében: »Zséje Udvarhelyszéken a kis gyerekek számára készitett lapos födelü koporsó.“ Heltai irja: „Zséllyébe tevék a testet és bé szurkozák azt minden felől.“ Némely rérégieknél halottas ágy v. székfélét jelent, pl. a Debreczeni Legendáskönyvben (85. 1.): „Mikoron az ő testét az egyházi népek a zselyébe tették volna“; ezután ez áll: „És elvégezvén a szent misét, nagy tisztösséggel drága koporsóba... eltemeték.“ Tehát, ugy látszik, itt zsellye és koporsó különböző jelentésü.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
