Akassú fa
Akassú fa (kassú, caju és acajou, növ. indusnévből, vesedió, vesefa, Anacardium Rottb., Cassuvium Rumpf), az anacardiacese növénycsalád génusza, nagy, egyszerü, épszélü s bőrnemü levelekkel. Kétlaki virágai szártetőző, öszszetett fürtté egyesülnek; vesealakú csonthéjas gyümölcse nagy , elhúsosodott körtealakú nyélen fejlődik. Hatféle fája v. cserjéje él .Amerikának forró vidékein. Legnevezetesebb a nyugati A. (A. occidentale L., Acnjouba occ. Gärtn., Cassuvium pomif. Lom.).
Az akassú-fa és gyümölcse.
Ezt Nyugat- és Kelet-Indiában, Dél-Amerikában és Afrikában ültetni szokás. Mintegy 7 méter magas fa, már másodéves korában gyümölcsözik. Diónemü gyümölcse (indus .dió, kassúdió, akassú-dió, nyugatindiai elefánttetü, semen anacardii occidentalis) a tyuktojásnagyságú, ehető gyümölcsnyél (álgyümölcs, l. o.) mélyedésében érik meg, de vele oly szorosan összefügg, hogy onnan letörni csak erővel lehet. A keményhéjú igazi gyümölcs sötétbarna középrétegének hézagait barnás, mosó, végre összeszáradó olaj (kasdol, cardoleum) tölti ki. .Alkotó része az anakardsav, s az indusok a fehér hangyák ellen, szemölcs és lyukszem lerágatására használják. Ha az akassúdió a napon nagyon megszárad, héja alatt a levegö kiterjed a a csipős olajat míndenfelé szétfecskendi (tűzoltók diója). Olajával, valamint a törzs tejes nedvével a vásznat tartós feketére lehet festeni; készitenek belőle és vele jegyző (kitörülhetetlen) tentát és gyászgyertyákat. Sárgás és édeses-savanyú álgyümölcse, valamint jóizű magva is Braziliában századok óta mindennapi táplálék. Európa tengeri kötőibe nem ritkán mint csemege kerül. Az álgyümölcsnek rendesen csak a levét szopják ki, a magvakat pedig, mielőtt megennék, vizben mosással tisztítják meg ragadós és maró olajától. A veseképü magvakat régebben fonalra füzték és fogfájás, valamint rheuma ellen a nyakon hordozták. A fa törzséből a cashawmézga (akassúmézga) folyik, mely a gummi arabicumot pótolja. Finoman erezett kemény és tartós fáját fehér mahagóninak is nevezik és feldolgozzák.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
