Anatasz
Anatasz (ásv.), a titánsavnak, illetőleg titándioxidnak (TiO2) egyik trimorf ásvány-módosulata (a másik kettő a rutil és a brookit). Anyaga tiszta TiO2, vagyis 60.06% titán és 39.94% oxigén. Csakis kristályokban, még pedig leginkább fennőttekben ismeretes. Kristályai négyzetes rendszerbeliek, éppen úgy, mint a rutiléi, de alakjaiban mindig a piramis az uralkodó (a rutiléiban a prizma), valamint a hasadási lapjai is mások (tökéletesen hasad a piramislapok meg a véglap irányában). Eleinte csakis igen hegyes, a főtengely (irányában megnyult piramisokat ismertek, ezért a név (anatasis gör. = kiterjedés), de később találtak tompa piramisokat, táblás, sőt oszlopos kristályokat is. Szine vagy igen sötét indigókék, vagy világosabb mézsárga-barna, igen ritkán színtelen (Brazilia, Minas Geraes, gyémántot tartalmazó homokban). Ragyogó gyémántos, majdnem fémes fényességü, többnyire átlátszatlan. Kem. 5.5-6; fajsúlya 3.83-3.93; izzítva fajsúlya megnagyobbodik, 4.16-ig is emelkedhetik. Nem olvad meg, savak sem bántják. Régebb kőzetek (gránit, gnájsz, diorit, csillám- és kloritpala stb.) repedéseiben terem; hazánkban csak elvétve Selmecen quarcban; Svájcnak sok helyén (Oberwallis, Binnenthal; Lercheltiny hegy, változó kombinációkban; Tessin Maggiathal, Graubünden Tavetschthal, St.-Gotthard, Uri Griesermthal), Franciaországban (Dauphiné Bourg d'Oiseau), Bajorországban (Hof), Belgiumban (Nil St.- Vincent); Szászországban (Liebecke Wettin mellett porfirban), az Ural számos helyén (Katharinenburg, Sanarka stb.), Braziliában (Minas Geraes, Itabira). Utóbbi helyről kerülnek a legszebb s legnagyobb kékszinü kristályok, melyek megköszörülve annyira tüzesek, hogy a gyémánttal összetéveszthetők. Drágakőnek használják, de ritkasága miatt inkább csak különösség, semmint hogy rendszeresen megmunkálnák. Az A. név Haüy-tól való; Saussure oktaédrit néven irta le. A Binnenthalból eredő sárgás vagy barna kristályokat régebben tévesen wiserin-nek nevezték.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
