Árvédelem
Árvédelem mindazon intézkedések összesége, melyeknek célja valamely területet az árviz által való elborítás ellen megvédelmezni; tehát főleg a töltéseket az árviz által való áthágás, elhabolás vagy elszakítás ellen biztosítani. Az első veszedelemnek akkor vannak a töltések kitéve, ha alacsonyra építették, vagy ha az árviz jégtorlódás következtében földuzzad. Ilyenkor leggyorsabb mód két karósor közé élére fektetett pallókat helyezni a töltés koronájára, mely mellé földet tömünk. Célszerü a jég megindulását is elősegíteni robbantásokkal, vagy ha a torlódást hídoszlopok okozzák a jégtáblák összetörésével. Az elhabolás ellen legjobb védelmet ad a töltés előtti széles fűzerdő. Ahol ez hiányzik, ott egy vagy több sor rőzsehengert szoktak fektetni a töltés lejtőjére s ezeknek a hullámok által való elsodrását melléjök vert karókkal akadályozzák meg. Ha a rézsű egy részét a viz már elmosta, a megmaradt részhez közel sűrü karósort vernek le s ennek háta mögé kákát, szalmát, gazt vagy trágyát tömnek s ezt földdel töltött zsákokkal megterhelik. Lehet a karók mögé csupán földdel töltőit zsákokat vagy pallókat is fektetni, de ezeken a hullám fölcsuszik a töltés tetejére. Az elhabolás ellen való küzdés rendkivül fáradságos része az árvédelemnek, minthogy gyakran kedvezőtlen időben, sőt éjjel, hullámzó viznél, mely minden bevert karót rögtön meglódít, kell végrehajtani: úgy hogy több társulat célszerünek látta az uralkodó szelek irányába eső töltésszakaszok lejtőjét cementhabarcsba rakott féltégla (16 cm.) vastagságu fal- vagy terméskőburkolattal ellátni, hogy a védekezési költségeket megtakarítsa. Harmadik veszedelme a töltéseknek az elázás, ha vagy új még a töltés vagy ennek egy része, vagy ugynevezett futóhomokból van, mely a vizet könnyen magába szivja. Mindkét esetben péppé válik és szétfoly. E szétfolyást sűrűn egymás mellé vert pilotákkal vagy szádfallal akadályozzák meg, melyek hegye a kemény talajig leér. Ha az elázás nem ilyen nagymérvü, hanem csak a töltés oldalai púposodnak ki, elég lehet a földdel töltött zsákokkal való megterhelés is. Ha az elázás oka az, hogy a viz valamely féreglyukon utat keresett magának a mentett oldalra, akkor kedvező időben a víz szinén jelentkező örvénylésből igyekeznek megtalálni a helyet, hol a viz a töltésbe hatol, vagy egy munkás mezitláb bemegy a vizbe és igy keresi meg a víz erős húzásáról könnyen észrevehető helyet, mely gyakran jelentékeny távolságban följebb vagy lejebb van, mint ahol a mentett oldalon a folyás kibugygyan. Ha sikerül fölfedezni a nyitást, zsákkal betömik és föléje földet töltének; ha nem találják meg, legcélszerübb a töltés oldalába meghegyzett pallókat szorosan egymás mellé véggel leverni, mert ezek valamelyike a vizfolyást ketté metszi s ha nem szünteti is meg teljesen, de a folyás erejét és tömegét jelentékenyen csökkenti.
Ha mindezek dacára is elszakítja valahol az árvíz a töltést, akkor meg szokták ugyan kísérteni két erős pilotasor közé fogott zárógáttal, melyet a töltés vízfelőli oldalán készítenek, utját áltani a vízfolyásnak: de ez mindaddig, míg a töltés háta mögött levő terület is közel a mederben folyó víz magasságáig el nincs árasztva, olyan erős és rohamos, hogy rajta vízi járművekkel megállani, verőgéppel dolgozni, szóval az elzárást végrehajtani annyi nehézséggel és küzdelemmel jár, hogy ez a vízszín kiegyenlítődése előtt csak a legritkább esetben sikerül. 1887 jun. 1 a hódmezővásárhelyi határban bedőlt úgynev. kistiszai zsilip előtt gőzcölöpverőkkel sem sikerült a zárógátat elkészíteni, noha a Körös-Tisza-Marosi társulat e célu kisérletekre 76,430 frtot adott ki. Az 1888-iki árvíz alkalmával sem sikerült a Tiszán egyetlen egy jelentékenyebb szakadást vagy magasporti átömlést sem idejében elzárni. Töltésszakadás esetén tehát az ártér mélyebb részét föláldozván, a magaslatokon és földhátakon készített hurkatöltésekkel kell az árvíz szétterülésének útját áltani és ennek a községek belterületére való benyomulását a legnagyobb erőfeszítéssel is megakadályozni L. Árvíz.
Tekintettel azon nagy fontosságra, melylyel az Á. helyes vezetése az ármentesítő társulatokra nézve bír; és azon rendkivüli károkra, melyeket a hanyag vagy elégtelen intézkedések folytán bekövetkezhető töltésszakadás egész vidékeknek okozhat; valamint azon célból, hogy a veszedelem bekövetkezésekor előállható fejetlenség s az egymást keresztező intézkedések végrehajtása elkerültessék és végre hogy az intézkedő egyének felelősségének mértéke meg legyen állapítható: a vízjogi törvény messzemenő intézkedéseket tartalmaz. Így elrendeli, hogy minden ármentesítő társulat az árvíz idején szükséges Á.-i eljárásról részletes, miniszteri jóváhagyás alá terjesztendő szabályzatot köteles készíteni; megszabja azon intézkedéseket; melyek az árvíz bekövetkezésekor a hatóságok értesítése és a szükséges munkaerő és védőanyagok beszerzése céljából megteendők; és ha a töltésszakadás veszélye beáll; fölhatalmazza a közigazgatási tisztviselőt, vagy ennek megérkeztéig a társulati megbizottat, hogy az egyes lakosok, birtokosok és helységek birtokában levő anyagszereket és szerszámokat lefoglalhatja és a védelemhez fölhasználhatja, az érdekeltek összes munkaerejét és igavonatait a veszély helyére kirendelheti, sőt a szomszéd községek összes lakosait is védszereikkel, marháikkal, cselédjeikkel. Természetesen lehetőleg gondoskodva van a törvényben arról is, hogy eme rendkivüli fölhatalmazás visszaéléssé ne fajulhasson; és hogy az egyesek úgy a tőlük elvett védőanyagokért mint az általuk teljesített munkáért, gyorsan és méltányosan kárpótoltassanak. Az A.-i előintézkedésekre vonatkozólag még részletesebb utasításokat tartalmaz a tiszavölgyi társulatokra vonatkozó 1884. évi XIV. t.-c. Péch József. A gát csuszamlásokról, a. m. mérnök- és építész-egyesület Közlönyének 1887-iki évfolyamában és Malina Gyula, Néhány szó a töltéseknek árviz elleni védelméről ugyancsak az említett Közlöny 1889-iki évfolyamában.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
