Asanti
Asanti (Ashantee Asszante), nép és ország Guineában (Nyugat-Afrika), az Arany parttól É-ra, K-en Okvavi, Ny-on Szávi, D-en az angol fenhatóság alatt álló kisebb négerországok határolják; É-on a Szudán felé határai ismeretlenek: területe körülbelül 28,000 km2. Ismert részeit szép erdős termékeny és jól öntözött földnek irják le, amely É-i részeiben magasabb és alkalmas minden. tropikus növény termesztésére. Főfolyója a Prah, mellékfolyói: a Dah, a Tenda (melyet alsó részében Ankobrának hívnak). Az időjárás tropikus; május és október végén, tehát kétszer van évenként esős évszaka. Főtápláléka a lakosságnak a jamszgyökér; nagy hasznot hajtanak a pálma és kaucsukfák; termesztenek rizst, tököt és itt-ott pamutot. Házi állatok a szarvasmarha, amely itt kicsiny, a kecske és a tyúk; a kutya (a szőrtelen és néma Guinea-kutya) nagyon elterjedt, húsa kedvelt eledel. Elefántra vadásznak; kigyók nagy számban vannak; egy szóval a fauna a tropikus Nyugat-Afrika faunája. A lakosok, körülbelül 11/2 millió, az A. k, saját hagyományaik szerint az odsi v. oci fajhoz tartoznak; Inta nevü vidékről vándoroltak be. A szőnyegszövésben és az aranytárgyak készítésében ügyesek; miként minden négernek, nekik is kedvök telik a kereskedésben. A kormányforma bizonyos fokig korlátozott deszpotizmus. A belügyekben a Kumassziban székelő király hatalma korlátlan; a külügyekben azonban befolyást gyakorolnak azok a kiváltságolt családok, amelyek az ország alapítójának főkapitányaitól erednek, és amelyeknek tagjai a halálos büntetések alól ki vannak véve; a háboruüzenés és békekötés dolgában a katonai vezérek gyülekezete dönt. A soknejüség általános, a királynak mindig 3333 felesége van, akik között egy a királyné; de ennek a fia nem örökli a trónust; a trónörökös mindig a király legidősebb bátyjának vagy nővérének a fia. A király alattvalóinak csak az aranyát örökli. Az A.-k vallása a fetisizmus; a gonosz szellemek benne nagy szerepetjátszanak; babonás szokásaik számos emberáldozatot kivántak.
A. ország alapítójául Szai Tutut tartják, aki a XVII. század végén vándorolt be. A harcias A.-k a XIX. században a tengerparton az angolokkal barátságban élő békés tantikat megtámadták és uralmukat a tengerpartig terjesztették ki. Az angolok hiába kisértették meg az uj hódítókkal barátságos viszonyba lépni; ezek követelték a rabszolgakereskedés fantartását és a segélypénzeket is, amelyeket a fantik kaptak. Sierra Leone angol kormányzója, Mac Carthy 1824-ben életével fizette meg azt a kisérletet, amelylyel az A.-kat angol hatalom alá akarta hajtani. 1826-ban az uj kormányzó Campbell a Prah-folyó mögé szoritotta az A: kat és a békét helyreállította. Ezután az angolok az Aranyparton levő dán és németalföldi telepeket megvásárolták. Kalkelli, A. királya azonban magának követelte a fantik fölött való fenhatóságot; e követelést az angolokvisszautasították és 1873-ban a háboru ujból kitört. Eleinte a szerencse a négereknek kedvezett; csakis mikor Wolseley vette át az angol csapatok vezérletét, fordult meg a szerencse kockája. 1874-ben az angolok Kumassziig nyomultak előre és a fővárost fölégették. Ekkor Kalkelli meghódolt; hadi kárpótlásul 50,000 uncia aranyat fizetett és megigérte, hogy az emberáldozatokat meg fogja szüntetni. Ujabban az A.-k a franciák birtokait nyugtalanítják. V. ö. Bowdich, Mission from Cape Coast Castle to A. (London 1819). Dupuis, Journal of a residence m A. (London 1824). Stanley, Coomassie and Magdala (London 1874). Weitbrecht, Four years m A. (Lond. 1875).
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
