Attavante
Attavante Marco, firenzei jeles festő, szül. Firenzében 1452. Halálának ideje bizonytalan. 1508. még élt. Egyike azoknak a művészeknek, kik Mátyás magyar király könyvtárának számos kodexét miniatur festményekkel díszítették. A. nem lakott ugyan folyton Mátyás udvarában, de ott ugy látszik több izben megfordult s nemcsak a király, hanem Beatrix számára is dolgozott. Különösen egy misekönyv az, mely A. remekművének tekintendő: a könyv hasonló az ujabbkori efféle könyvekhez, 11/2 láb hosszu, 1 láb széles, terjedelme 430 lap, anyaga finom, irása a középkori tört irás: betüi igen nagyok, s ezért egy lapon csak 20 sor áll: elejétől végig oly egyenlők és szabályosak e betük, mintha nyomtatva lettek volna. A nagybetük a szövegben is festve és aranyozva vannak: kivált a kezdőbetük igen szépek s nagy gonddal készülvék; tintája, festéke ma is sötét-fekete. A könyv 1485-88-ig készült. Főbecse a valóban művészi festményekben áll s a mi reánk magyarokra nézve legfőbb érdekü, az Mátyásnak arcképe, mely kétségkívül hiven, természet után másoltatott. Ő maga e könyvben háromszor, neje Beatrix kétszer s fia Korvin János egyszer fordul elő. Nagyon becses továbbá a címlap, egy gyönyörü kép, mely korintusi oszlopzatu oltárt ábrázol; az oltárkép ősz szakállu, baljában világalmát tartó, jobbját áldásra emelő, angyaloktól környezett atyaistent tüntet elénk, de csak a mellig; alsóbb részeit kék tábla fedi, melyet az oltáron álló két magyar öltözetü ifju tart. Az oltár táblájának oldalait fehér márvány ábrázolja, melyet különféle arabeszkek diszítenek. Az oltárkép fölött, a négy korinti oszlopon, kiálló iv nyugszik, melynek közepén két angyal Mátyásnak királyi és családi egyesített cimerét tartja. A cimernek közepén a jellemző holló áll. Az oltár mozaik padozatán két oldalról egy-egy ifju áll egész alakban ábrázolva; a háttérben még többnek arca látszik. Valamennyi bajusztalan és szakálltalan, kétfelé fésült hosszu hajjal: kettőnek azonban Vörös turbán alaku kucsma van a fején. A jobboldalon álló ifju kétségkivül Mátyás fia, Korvin János: a mintegy 18-20 éves, karcsu, igen szép ifjunak arcéle Mátyáséhoz hasonlít, sárgás hosszu haja háta közepéig hullámzik, fejét tölgykoszoru diszíti, mi a királyfit jelzi, s felemelt jobbjának mutató ujjával a kék tábla feliratára mutat; ruhája aranyvirágokkal himzett biborköntös, melyet derekán öv szorít testéhez. A másik alakon, mely hihetőleg szinten arckép, buzavirágszinü, aranynyal himzett hosszu mente s ez alatt a nyitott mellen fűzött zöld dolmány látszik.
Ezen alakok alatt az oltár lépcsőzetén arany kezdőbetükkel olvasható a művész neve s a munka kezdetének ideje. Az egész képet majdnem 3 ujj széles, arabeszkekkel diszített, aranyos szegély környezi, melynek négy szögletén tojásdad körben ugyanannyi női szent látható. A két hosszu oldal egyikének közepén Mátyás, a másikén Beatrix mellképe áll. Mátyásé a jobboldalon van közel fiához: haja szögszinü, fejét, vmint fiáét tölgykoszoru övezi, vállain és mellén széles boglárlánc van. A második lap szintén egészben festett kép, mely Dávid királyt térden imádkozva ábrázolja; koronája és lantja a földön van előtte. A következő lapok két oszlopban irvák, melyeket festett és aranyozott virágok és arabeszkek választanak el egymástól; a választók szintugy, mint a szegély, egy ujjnyi szélesek: némely lap azonban, kivált alul és felül, szélesebb szegélylyel van diszítve. melyek szegletein vagy közepén szentek képei láthatók s hasonló képek vannak számos kezdőbetüben is. A kánon alatt gyönyörü kép áll, mely az egész lapot elfoglalja; a kálváriát ábrázolja: a kereszten haldokló Krisztust a két haldokló lator között. Krisztus keresztje felett az irgalmas pelikán áll, mely fiait a saját vérével táplálja. A jámbor lator keresztjére Mária ereszkedik a kis Jézussal, a gonosz latoréra sárkányalakban az ördög, ki a haldoklót lándzsával agyonszurja. A kereszt alján jobbra a szent asszonyok csoportja áll, balra egy kék palástos férfiu a keresztre függesztett tekintettel térdelve imádkozik s ez ismét Mátyás arcképe, miként azt az arc hasonlatosságán kivül tölgykoszorus feje s a földön előtte levő korona mutatja. A térdelő király mellett szakállas püspök áll magyaros öltözetben; kétségkivül vmely magyar főpap arcképe: a nagy kép alatt két kisebb kép áll, egyik Jézus keresztrefeszítését, a másik az utolsó vacsorát ábrázolja. A széles szegélyben tojásdad körökben apróbb képek láthatók, melyek szentirási jeleneteket ábrázolnak. A következő lapot az utolsó itélet ábrázolása tölti be. Másik felén számos festvény közt a kánon szövege kezdődik néhány rövid sorral. Ezt a két lapot, mely a könyv közepére esik, akkor szokták felütni, amikor Belgium császári vagy Spanyolország királyi helytartó-kormányzói esküjöket tették; az esküvők e lapokra helyezték kezüket.
Miként a könyv elején álló hiteles jegyzetek bizonyítják, e könyvre tette le esküjét 1599-ben Albert főherceg s neje, Izabella infansnő; erre esküdött utóbb, 1702-ben Marchio de Bedmar. V. Fülöp helytartója, 1716-ban Marchio de Prie. VI. Károly helytartója, 1744-ben Károly lothringeni herceg, Mária Terézia helytartója, s végre 1781-ben Albert Kázmér szász-tescheni herceg, Krisztina főhercegnő férje, II. József helytartója. A könyv vége felé meg egy levél van, mely különösen becses reánk magyarokra nézve; az a levél az, melyen a missa pro imperatore áll. E levél első lapján az alsó szegélyben két angyal egy cimert tart: Magyarország és Mátyás egyesített cimerét, közepén a hollóval; sok lap szegélyében van ugyan cimer, de valamennyi közül csak ez az egy maradt épségben; a többire mindenütt más cimereket, jobbára a birtokló osztrák császárok, vagy spanyol királyok cimereit ragasztották reá. Ugyanezen levél tulsó lapján, az alsó szegélyben van Mátyás és Beatrix éremarcképe, hihetőleg a király nagy aranyáról való másolat, mert az arckép egészen aranyérmet, pénzt ábrázol, nagyságra körülbelül akkorát, mint a tallér. Körirata: «Mathias Corvinus rex Hunga.», Beatrixének körirata: «Beatrix de Arago, reg. Hung.» A könyvet jelenleg Brüsszelben, a burgundi könyvtárban őrzik. Bőrtokja vörös bársonynyal bélelt. kötése vörös marokkói bőr, vastag tábláit két szépművű ezüst kapocs csatolja össze.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
