Bogarak
Bogarak (állat), tágabb értelemben az összes rovarok, szükebb értelemben - s ebben az értelemben veszszük mi is - a rovarok (l. o. I egyik rendje, melyet kemény v. fedelesszárnyuaknak (helytelenül képzett szóval téhelyröpüeknek, Coleoptera L., Eleutherata Fabr.) is neveznek, A B. szájrészei rágók; első torgyűrüjük szabadon mozgatható; mellső szárnyaik kemény szárnyfedőkké (elythra) vannak változva; hátsó szárnyaik hártyásak, nyugalomban a szárnyfedők alá vannak huzódva: átalakulásuk tökéletes.
){kind=small}
Bogarak
A B. testalakjukat tekintve, rendkivül változatosak: majd megnyultak, korcsuk, majd rövidtestüek, zömökek; hátoldaluk majd kidomborodó, majd lapos. Nagyságuk tág korlátok között változik: némelyek csaknem mikroszkopikus kicsiségüek (p. apró Staphylinidák; Trichopterygidák), mások több centiméternyi nagyságot érnek el (p. szarvorru bogár, szarvasbogár, bőrfutrinka, hős cincér; a délamerikai Dynastes Hercules L. himje 15 cm. hosszuságu). Féjök majd szabadon kiáll, majd a nyakvért alá van huzódva. Rajta vannak a 4-30, leggyakrabban 11 izből álló, igen változatos szerkezetü csápok (antennae, amelyek - főleg a himeken - gyakran tekintélyes nagyságuak. Mellékszemeik ritkán vannak, a nagy összetett szemek ellenben csak néhány barlamelakó fején hiányzanak. Felső állkapcsaik (mandibulae) többnyire nagyok, sarlóalakuak, élesek s gyakran fogazottak; alsó álkapcsi faldosóik (palpi maxillares) 4-, az alsó ajkiak (palpi labiales) 3-izüek; alsó állkapcsaik belső lemeze sarlóalaku, a külső a faldosókhoz hasonló; alsó ajkuk többnyire nyelv alaku. Élső torgyűrüjük, az u. n. nyakvért, tekintélyes nagyságu s mozgathatólag izesül a sokkal kisebb második torgyűrüvel, mely a szárnyfedők közé kis háromszögletes pajzskával (scutellum) van beékelve; ez a pajzsocska csak ritkán hiányzik. Mellső szárnyaik, a kemény szárnyfedők nem szolgálnak repülésre, hanem csupán a hártyás második szárnypár, valamint az első torgyűrü után következő testizek befedésére. A szárnyfedökön, melynek alakja, nagysága, vésete, esetleg szőrözete és szinezete és tarkázata a fajok megkülönböztetésére fontos jellegeket szolgáltat, mellső, oldalsó v. külső, belső és hátsó szegélyt különböztetünk meg. A mellső szegélynek a külsőbe való áthajlásán van a váll. A két szárnyfedő belső szegélye nyugalomban ritkán áll el egymástól (p. nünüke, Meloë), többnyire szorosan megfekszi egymást, u. n. varratot (sutura) alkotva. Oly rovarok szárnyfedői, amelyeknek hátulsó szárnya nincs kifejlődve, a varratban gyakran összeforrtak (p. Carabus). A szárnyfedők néha rövidek, mintegy lemetszetteknek látszanak (p. Staphylinidák) s a potroh kisebb-nagyobb része födetlen. Hátsó szárnyaik hártyásak, hosszirányban erezettek s jóval hosszabbak, mint a szárnyfedők, amelyek alá összehajtva visszahuzhatók. Repülésre csak ezek a szárnyak szolgálnak s a torban rejlő izomkészülékkel mozgathatók. Számos bogár hátsó szárnyai hiányzanak (p. Carabus, Meloë, Blaps, orrmányos bogarak stb.). Az életmódhoz képest igen változó nagyságu és szerkezetü lábaik (futó, ásó, uszó ugró lábak) végső részlete; az u. n. lábtő (tarsus) leggyakrabban 5 izből áll (Pentamera, p. futrinka, cserebogár stb.); másoknak az első és második lábpárán 5, a harmadik - hátsó - páron ellenben csak 4 lábtőizük van (Heteromera, p. nünüke, kőrisbogár, bűzbogár stb.): ismét másoknak valamennyi lábtöve látszólag 4 izből áll, amennyiben az utolsóelőtti lábtőizük igen kicsiny, alig látható (Cryptopentamera, régibb szerzőknél Tetramera. p. cincérek, szúfélék, orrmányos bogarak, levélbogarak): végre a B. egy kis csoportjának valamennyi lába látszólag 3 lábtőizes, amennyiben a 4-izü lábtő utolsőelőtti ize igen kicsiny (Cryptotetramera, régibb szerzők Trimerái, p. Katica-bogár), Potrohuk széles alappal izesül a barmadik torgyürühez; a hátoldalon rendesen 8, a hasoldalon több félgyűrü összeforradása miatt rendesen csak 7-7 félgyűrüt lehet megkülönböztetni; az elsatnyult végső izek gyakran az előzőkbe vannak visszahuzódva.
A B. belső szervezetenél első sorban megemlítendő a bélcsatorna, mely tekintélyes hosszuságu s a potrohban hurkokba szedve foglal helyet; a ragadozó B. belén (p. Carabus) rágásra való chitinfogakkal ellátott rágógyomrot s kivül bolyhokkal fedett chylus-gyomrot lehet megkülönböztetni: a bélbe nyitó kiválasztó szervek (Malphig-féle edények) száma 4-6. Több bogár (p. futrinka-félék) alfelébe maró mérges nedvet elválasztó mirigyek nyilnak, amelyeknek tartalmát a bogár szorultságában ellenségére fecskendezi. A himet nagy, kemény, chitines közösülő szerv jellemzi, mely nyugalomban a potrohba van visszahuzva. A himek a nőstényektől csápjaikkal, némelyek lábtőizeik alakját tekintve különböznek; a himek gyakran nagyobbak, mint a nőstények s ezektől szinezetökben s különböző ékítményekkel különböznek (p. szarvasbogár, szarvorrubogár). Álcáiknak többnyire 3 pár, meglehetős hosszu torlábuk, néha szemölcsalaku potrohlábaik is vannak; más B. álcái lábnélküli kukacok (p. orrmányos bogarak álcái); bábjaiknak lábai szabadon kiállanak. Kifejlődésük némelyeknél néhány hetet, másoknál több évet, a cserebogáré p. három évet vesz igénybe.
A B. úgy kifejlődött, mint álcaállapotban rendkivül falánk állatok s a legkülönbözőbb élő és elhalt állati v. növényi táplálékból élnek; számosan közülök a kerti, mezei és erdőgazdaságnak valóságos csapásai (l. a kártékony B.-at az illető cimszók alatt). A B. az egész földön el vannak terjedve; nagyobb részök szárazon él, részint a föld szinén, fákon, bokrokon, füveken, részint föld alatt vagy élő v. elhalt növények belsejében, állati holttestekben, az állatok ürülékében, kisebb részök él édes vizekben, még kevesebben élősködnek más állatok belsejében; fajaik száma a térítők felé egyre szaporodik s a forró égöv alatt él a legtöbb s egyszersmind legfeltünőbb s legszebb faj. Fajainak eddig ismert száma 100 ezerre tehető; Európábán mintegy 12.000 faj él, melyek közül hazánkra 6000 esik. A B. igen korán fejlődtek ki földünkön; maradványaik már az első v. ősálati (palaeozoi) kor kőszénformációiból ismeretesek; igen sok ásatag bogarat ismerünk a harmadkorból, különösen a bosostyánkőből. A B. rendje négy alrendre oszlik, amelyek megkülönböztetésénél első sorban a lábtőizek száma (l. f.) jő tekintetbe; a négy alrend a következő: 1. Cryptotetramera (Trimera), rejtett négy lábtőizesek; 2. Cryptopentamera (Tetramera), rejtett öt lábtőizesek; 3. Heteromera, különböző lábtőizesek; 4. Pentamera, öt lábtőizesek.
A tűre szurva könnyen és egészen élethű alakban konzerválható B. régtől fogva kedvelt és valódi disztárgyai az állatgyüjteményeknek s alig van az állatországnak valamely más csoportja, melynek több, részint avatott, reszint dilettáns tanulmányozója és gyüjtője akadna, mint a B.-nak. Hazai bogárgyüjteményeink között különösen gazdag a nemz. muzeumé, mely a külföldi B. gazdag gyüjteményén kivül magában foglalja a hazai B. legteljesebb gyüjteményét. A hazai bogárfauna megismerése körül legfőbb érdemet dr. Frivaldszky Imre, Frivaldszky Tános és Fuss Károly szereztek, akikhez Biel E. Albert, Urmay Sándor, Méhely Lajos, Seidlitz György stb. csatlakoznak,
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
