Domokos
Domokos, 1. József báró, őrnagy, szül. Alsó-Csernátonyban 1762. nemes erdélyi családból, megh. Tusonban 1834 okt. 15. 1782. hadi szolgálatba lépett, 1786. lovas hadnagy, a török háboruban százados lett. Az olasz hadjáratban 1796 máj. 11. Lodi előtt egy egész hadcsapatot megmentett az elfogatástól, amiért jutalmul a Mária Terézia-rend lovagkeresztjét kapta. Miután még 1799. s 1800. gyakran adta vitézségének bizonyítékát s többször megsebesült, 1803. mint őrnagy nyugalomba lépett s visszavonult erdélyi jószágaira.
2. D. Kálmán, tanár, gazdasági iró, született Debrecenben, 1841 nov. 6. Középiskoláit a debreceni kollégiumban elvégezve, onnét a budai József-műegyetemre s a bécsi politeknikumba ment és Bécsben a képzőművészeti akadémián folytatta szaktanulmányait, melyek befejezése után Debrecen város almérnöke lett, mely minőségében egy évet töltvén, 1868. az akkor felállított debreceni m. kir. gazd. felsőbb tanintézetnél az erőműtan, a földmértan, az építészettan és a rajzolás tanárává lett. 1876. ugyane tanintézet igazgatójává nevezték ki, mely minőségében jelenleg is működik. A gazd. szaklapokban megjelent számos, főleg a gazd. építészet körébe tartozó cikkein kivül, munkái következők: A hossz-, ür- és sulymértékek átszámítása méterrendszerre (Debrecen 1872); A métermérték rendszer (Budaepst 1872); Átváltoztatási falitáblák a méterrendszerrel való számításokhoz (Debrecen 1873); A földmérő, gyakorlati kézikönyv különösen a gazd. intézetek hallgatói használatára (Debrecen 1881); Az építkező gazda vagy hogyan építsük istállóinkat (Kolozsvár 1890). V. ö. Szinnyei J. Magyar irók.
3. D. Lajos, mult századbeli magyar iró s Debrecen város főbirája, D. Márton fia; szül. 1728., megh. Debrecenben 1803. nov. 18. Tőle birjuk Fénelon Telemakjának fordítását.
4. D. Márton, debreceni főbiró, szül. Debrecenben, megh. u. o. 1764. ápr. 3. 1735. haláláig évenként mindannyiszor ismét megválasztott főbirája volt szülővárosának. Tudományosan képzett, jeles ember volt, ki különösen nyelvismeretével, jogtudományával és hitbuzgóságával tünt ki. Városának érdekeit minden egyébnek föléje helyezte, igy például nagy része volt abban, hogy a nagyenyedi kollégium a Bethlen Gábor által adományozott s Debrecen által fizetni szokott dézsmát, sőt még az ennek fejében egyezség szerint megállapított kárpótlást is elveszítette. A debreceni ref. egyháznak buzgó gondnoka volt. Irodalmi téren is működött; különösen szeretett verselgetni, de nagyobb műveket is adott ki, és pedig a következőket: A keresztyének között ez idő szerint uralkodó romlottságnak kutfejeiről (Osterwald után franciából ford.). Debrecen 1745. A keresztyén ethikának ... rövid summája. (La Placette után franciából ford.) U. o., 1750. Mindkettő név nélkül jelent meg. Egyéb dolgozatai kéziratban maradtak.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
