Dumreicher,
Dumreicher, 1. Armand báró, osztrák politikus, szül. Bécsben 1845 jun. 12. Atyja hirneves orvos volt; ő maga Göttingában és Bécsben tanult bölcsészetet, jog- és államtudományokat, mire aztán nagyobb tanulmányutat tett Európában és Keleten. 1868. az állami közigazgatási szolgálatba lépett, 1871. pedig a közoktatási miniszteriumba hivták meg. Eleinte az egyetemek s a technikai és művészeti intézetek szakosztályában dolgozott; 1874. azonban osztálytanácsossá nevezték ki s az ipariskolák és a rokon szakintézetek szervezésével bizták meg. E feladatának kitünően megfelelt s egységes terv szerint több száz ipariskolát létesített. Az e tárgyra vonatkozó emlékiratai s egyéb irodalmi dolgozatai a: Zentralblatt für das gewerbliche Unterrichtswesen in Österreich folyóiratban (Bécs 1883-85: 1-4 köt.) jelentek meg. D. meg volt győződve, hogy az ipariskolák áldásos fejlődése csakis egységes szervezet és a német nyelv és kultura alapján lehetséges. Midőn pedig látta, hogy Conrad meg Gautsch közoktatásügyi miniszterek mind több engedményt tesznek a csehek, lengyelek és szlovének nemzetiségi követeléseinek s midőn a szláv képviselők megtámadták, állásáról 1886. lemondott. A birodalmi gyülésen, ahová a klagenfurti kereskedelmi kamara küldötte, a német balpárthoz csatlakozott s a Taaffe-féle rendszernek és federalisztikus hajlamoknak kiméletlen támadójává vált. Mint a történelmi multnak és Ausztria nemzeti és társadalmi viszonyainak alapos ismerője, megható szinekkel s elragadó ékesszólással festi beszédeiben ama veszedelmet, melybe a kormánynak szláv szinezetü politikája az osztrák németséget s magát Ausztriát is döntheti. Művei közül megemlítendők: Die Verwaltung der oesterreichischen Universitäten (Bécs 1873); Der französische Nationalwohlstand als Werk der Erziehung (1879); Die Aufgaben der Unterrichtspolitik im Industriestaat (1882). Beszédeit Pröll adta ki: Zur Lage des Deutschtums in Oesterreich cim alatt (Berlin 1888). Legujabb műve: Südöstdeutsche Betrachtungen. (Lipcse 1893).
2. D. János Henrik, báró, osztrák sebész, szül. Triesztben 1815., megh. 1880. 1838. avatták doktorrá. 1846 sebészfőorvos lett a bécsi ált. kórházban, 1849. pedig rendes tanárrá és a műtőintézet főnökévé neveztetett ki a bécsi egyetemen. D. a konzervativ sebészek közé tartozott; ellene volt az ujításoknak, Schuval, Billrothtal, illetve az ezek által képviselt sebészeti iránynyal mindig ellentétbe helyezkedett. Hasonlóképpen opponált a Lister-féle antiszepszisnek. Az 1866-iki háboruban mint sebész nagy tevékenységet fejtett ki. Langenbeck berlini sebészszel elkeseredett polemiába keveredett.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
