Dunajewski,
Dunajewski, 1. Albin, krakkói püspök, a volt pénzügyminiszternek, D. Gyulának bátyja, szül. Stanislausban 1817. Viharos ifjuság után 1861. pappá szentelték, 1862. Varsóban a szeminárium rektora lett, 1879. krakkói püspök, 1881. pedig bibornok. Alatta a krakkói püspökség területe tetemesen nagyobbodott. Az urak házának élethossziglani tagja; 1883. megkapta a val. belső titkos tanácsosi cimet.
2. D. Gyula, osztrák pénzügyminiszter és politikus, szül. Uj-Sandec-ban 1822 jun. 4., jogot tanult Bécsben, Krakkóban meg Lembergben és 1852. a politikai tudományok magántanára lett a krakkói egyetemen. 1855. a bécsi kormány a pozsonyi jogakadémiához nevezte ki tanárnak, ahonnan 1860. eltávozott, amidőn előbb Lembergbe, 1861. pedig Krakkóba került mint a politika s a statisztika tanára. 1864. politikai pályára lépett, beválasztatta magát a gácsországi tartománygyülésbe, 1873. pedig a birodalmi gyülésbe, ahol különösen nemzetgazdasági és pénzügyi kérdésekhez szólt és rövid idő alatt a jobboldal legelső pénzügyi tehetségének és egyuttal jeles debatternek bizonyult. Midőn Taaffe miniszterelnök 1880. az alkotmányos balpárttal teljesen szakított, ily agressziv irányu, szónoki tehetségét s pénzügyi kapacitást nem nélkülözhetett minisztériumában s igy hát a tehetetlen Kriegsau csufos bukása után D.-ra bizta a rendezetlen pénzügyeket. D. azonfelül mint a lengyelek bizalmi férfia is szerepelt a minisztertanácsban. Hivatalában D. mindenekelőtt szükebb hazáját elégített ki, amennyiben Gácsországot a földadó szabályozása alkalmával rendkivüli kedvezményekben részesítette. A jobbpárt másik hatalmas tényezőjének, a cseheknek is sok szolgálatot tett, noha 1881. kénytelen volt a cseh szöveggel ellátott uj bankjegyeket magasabb parancsra a forgalomból kivonni. Igazi érdemet azonban csak egyet szerzett: helyreállította az osztrák állami költségvetésben a régóta sürgetett és óhajtott egyensulyt. Kevésbbé szerencsének mondható politikai szereplése. Kiméletlen gunynyal válaszolt a német alkotmánypárt kifakadásaira és azzal a megfontolatlan kijelentéssel, hogy a Taaffe-kormány a németek nélkül, sőt azok ellenére is képes leend Ausztriát kormányozni, a németeket vérig sértette. Tiz évig dacolt az ellenzék támadásaival, de midőn a «vas-gyürü» által összetartott jobbpárton a bomlás első jelei mutatkoztak és Taaffe miniszter kénytelen volt a felülkerekedő radikális ifju csehek és német nemzeti pártbeliekkel szemben a mérsékelt német párthoz visszatérni: D. e politikai fordulatnak áldozatul esett. 1891. febr. 4. elbocsátották és Steinbach lett utódja. Egyuttal ugyan az urak házának is élethossziglani tagjává nevezték ki.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
