Elefántpálma
Elefántpálma v. elefántcsontdió (növ., Phytelephas Ruiz et Pav., Elephantusia Willd.) a pálmák génusza, a Pandanusfélékkel is közelről rokon, némelyek ezek közé is helyezik. Amerika forró vidékein 3 faja él. A P. macrocarpa Ruiz et Pav. (Taguafaol. az Iparnövények képén) D.-Amerika száraz földjén, a földrajzi szélességnek északi 9° és a déli 8°, a ny.-i hosszuságnak pedig 70-79° közt, különösen nedves helyen terem. Évi 28° középhőmérséket kiván, rendesen zárt ligetet alkot a hegyekre 1000 m.-nyire terjed. Egész 22 m. magas, karcsu és durva; átmérője 35-40 cm., néhol azonban a törzse legörbül és alig 2 m. magas, némelykor csaknem törzstelen. Koronája 12-20, szárnyas hasábu, 6 m. hosszu levélből alakul, sallangja egy m. hosszu. A ritkább himes fának virágzata egyszerü, husos, hengerded torzsa, 3-4 virágburok védi. Virága sürün csoportosul, az erdőben bódító szagot terjeszt. A termős növény 5-10 csüngő, egész fejnagyságu, 5-10 rekeszü, 13 kg. sulyi termés-zsákot hoz, minden rekesze 2-5 magu. Magva eleinte borizü, iható folyadékkal telt, később mandola keménységü, ekkor is élvezhető s nagyon jóizü italt készítenek belőle. Ha azonban a mag megérett, fehér és csontkeménységü lesz, s ily állapotban 1826 óta elefántcsontdió, tagua, korosszus- v. koruszkó-dió v. növényelefántcsont néven forog a kereskedésben. E diók sürü magfehérje csaknem kémiai tisztaságu cellulóza. E.-Amerikába, Angol-, Német stb. országokba nagy mennyiséget szállítanak s épen ugy, mint néhány más pálmának a gyümölcsét, esztergályozzák s mindenféle apróságot csinálnak belőle. Olajtartalmu gyümölcshusából (pipa de tagua) az ujgranadiak kedvelt chica detaque nevü italát készítik.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
