Foszformérgezés
Foszformérgezés A foszfor a leghatalmasabb mérgek egyike s a vele való mérgezések, minthogy a közönséges (kénes) gyufáknak használata még mindig nincs eléggé korlátozva, az utolsó évtizedekben igen gyakran fordulnak elő, különösen nálunk, hol még gyilkolási célból is a gyufafejeket tésztába, tarhonyába gyurva, sőt egszerüen kávéba, levesbe keverve igen gyakran használja fel a foszfort a népnek naiv rosszindulata, noha e mérget kiállhatatlan szaga oly könnyen elárulja. Egyes ember (felnőtt) életének a kioltására már 5 centigm. foszfor (10-15 szál gyufa) elegendő lehet, nevezetesen ha jól felszivódó, finoman eloszlatott oldatban (olajban, zsiros ételekben, p. tejben, a patkányok irtására használt foszfor pasztának alakjában stb.) volt beadva. A svéd gyufák, minthogy ezek fejeiben foszfor egyáltalán nincsen, nem alkalmasak mérgezésre, szintugy nem a vörös foszfor, mely ha nem is abszolute ártatlan, de a gyomorban való nehéz oldhatósága miatt sokkal kevésbbé veszedelmes, mint a közönséges sárga foszfor. A mérgező hatás sokkal erősebb, ha a méreg a gyomorba jut, mintha más uton kerül a testbe; sőt a bőr alá vive, ott ártalom nélkül be is gyógyulnak a foszfordarabkák sebei. A mérgezés azonban rendszerint halálos végü s ha kivételes esetben gógyulás következik be, ez onnan van, hogy a testben oxidálódván, ártatlan vegyületekké (alfoszforossav, foszforsav) alakul át. Sajátságos módon azonban ez átalakulás oly lassan folyik le a szervezetben, hogy sokkal előbb következnek be a halálthozó anyagforgalmi zavarok, nevezetesen az életre fontos szervek (máj, vesék, sziv) elzsirosodása és a vörös vérsejteknek nagymértékü szétesése. A hevenyés mérgezés gyomorfájdalmakkal és hányással kezdődik, a kihányt gyomortartalom (és gyakran a lehellet is) sötétben világít és foghagymaszagu; a bőrön sárgaság jelentkezik, orr- és méhvérzés, láz, vérvizellés következik, a beteg aluszékonynyá lesz és az esetek többségében (rendesen 3-7 nap mulva) elpusztul. A gyógykezelés hánytatóknak (rézgálic), terpentinolajnak, gyomorkimosásnak alkalmazásában áll. A budapesti egyetem gyógyszertani intézetében lett először megállapítva és fölismerve, hogy a felmangánsavas kálium a foszfornak kitünő ellenszere.A krónikus F. olyan munkásokat támad meg, kik F.-gyárakban dolgoznak; ezeknél nyálfolyás, a foghus kifekélyesedése és (különösen az alsó) állkapocsnak elhalása következik be. Óvó rendszabályok e betegség ellen: a kezek gondos tisztogatása, jó szellőzés, odvas fogu vagy kisebesedett száju munkásoknak a dologtól való ideiglenes eltiltása. Gyógyszerül leginkább angol betegségben szenvedő gyermekeknek adják a foszfort, a csontok hiányos és lassu erősödésének elősegítésére; régebben kiváló hatást tulajdonítottak neki különböző idegbajok (gerincvelősorvadás, bénulások, tehetetlenség) és makacs váltólázak gyógyításában is.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
