Fourier
Fourier (ejtsd: furjé) 1. János Babtiste József báró, francia matematikus, szül. Auxerreben 1768 márc. 21., megh. Párisban 1830 május 16. Szegény szabónak fia volt és már 8-ik évében árvaságra jutott. Szülőinek halála után az auxerrei püspök pártfogásába vette őt és a Szt. Benedek-rendüektől vezetett «Saint-Maur» katona-iskolába adta. Már 14 éves korától kezdve hajlandóságot mutatott matematikai tanulmányok iránt. A tüzér-iskolába akart lépni, de visszautasították, mert nem volt nemes származásu. 1789. az auxerrei katona-iskolán a matematika első tanárává lett. 1796. tanárrá a hadiiskolán és rövid idő mulva az École polytechnique-en. A forradalom ideje alatt a jakobinusok gyülésein résztvett és a rettegett Comité de surveillance tagja volt. Napoleont Egyiptomba követte és ott az Institut d 'Egypte titkára lett. Hazaérkezése után az Isere département pefektusa volt, azután pedig mint magánember élt Párisban. 1808. báróvá lett. Ezután a Szajna département statisztikai hivatalának vezetője volt. 1817. az akadémiába választották és nemsokára ennek állandó titkára lett. F. munkái a matematikára és a matematikai fizikára vonatkoznak. Matematikai munkái közül említésre méltó a Mémoire sur la résolution des équations numériques. Legnevezetesebb munkája a Théorie analytique de la chaleur (Páris 1822), mely már 1807. és 1811. a párisi akadémiától pályadijat nyert. Evvel öszszefüggésben több értekezést irt, melyek az akadémia emlékirataiban jelentek meg: Mémoire sur les températures du globe terrestre et des espaces planétaires. Említésre méltó Fourier teoriája a hőközlésről; ezen problémát már előtte megoldotta ugyan Lambert, de csak vékony fémlemezekre nézve, három méret szerint kiterjedő testekre nézve csak F.-nek sikerült a feladat megfejtése. F. a hővezetés problémájának általános tárgyalására oly analitikai segédeszközt teremtett, mely azóta a fizikában a legnagyobb fontossággal bir és számos feladat megfejtésére szolgál.
2. F. Károly Ferenc, francia szociálista, született Besançonban 1772 ápr. 7., meghalt Párisban 1837 október 7. Kereskedelmi utazó volt, aki különc modorával és nem kevésbbé excentrikus terveivel a francia irodalomtörténet egyik legkülönösebb alakjává lett. Kereskedelmi iskolát tanult s csakhamar a kereskedői pályára lépett. 1799. egy marseillei ház parancsából egy egész hajórakomány rizst a tengerbe kellett öntetnie s állítólag ez vitte társadalmi terveihez. 1803. a Bulletin de Lyon c. lapban Le Triumvirat cimü cikket adott közre névtelenül, amely nagyobb föltünést keltett és Napoleon figyelmét is magára vonta. Rendszerét és terveit matematikai szabályosság jellemzi; a világtörténetet fejlődési szakaszokra cirkalmazta ki; nézeteit ugy rakta föl, mintha szegletes kockákból építene és hiressé lett «falanszter-szervezete». F. igen sokat irt, s munkái között (amelyek különcködő formát viselnek) a Théorie des quatre mouvements (1808); Traité de l'Association domestique agricole (1822); Nouveau Monde industriel (1829) és La Fausse industrie (2 köt. 1835-36) cimüek még életében megjelentek s fejtették ki elméletét. F. szerint az Istennek egy, a világot átölelő terve van, amelyet, miután a szónokok és moralisták 2000 éven át félrevezették a népet, F.-nek sikerült az emberek boldogítására fölfedezni. Ezen terv értelmében a mint a fizikai világban, ugy a társadalomban is e vonzás törvénye uralkodik, amelyet utóbbi helyen az «attraction passionelle»-nek neveznek. Ez a törvény azonban csak ugy érvényesülhet, ha egy uj gazdasági rendszert léptetünk életbe, amelynek a lételve az, hogy az emberek - akik ezután 144 éves korukig élnek - munkakedvből és nem kényszerüségből dolgoznak; ez akkor történik, ha a munkában az ember három szenvedélye u. m. a változatosság követelése (F. szava erre:papillone), a versenygés (cabaliste) és az együttesség kivánalma (composite) kielégítést találnak. Mindez megtörténik F. rendszerében, amelyben az egyesek vagyonukat és munkájokat összetéve kooperativ szövetkezetet képeznek, amely egyöntetüen működik s amelynek keresménye köztük ezen mérték szerint oszlik meg: 5/12-ed rész a munkáé, 4/12 a tőkéé, és 3/12 a tehetségé. Ez a szövetkezet a falanszter (l. o.), amelyet Madách Az ember traegédiájában szinpadra vitt. F. nem maradt követők nélkül; már 1825. körül alakult hiveiből egy kisebb társaság, amely a Phalanstere c. lapot adta ki, sőt F. halála után iskolája 3000-nél több hivőt számlált, akik között ott volt Napoleon L. herceg, a későbbi III. Napoleon is. Néhányszor gyakorlatilag is megkisértették életbe léptetni rendszerét, igy Amerikában, 1852., de siker nélkül.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
