Gróf
Gróf (lat. comes, franc. comte, ang. earl, olasz conte) Az eredete bizonytalan. Az V. sz.-ból származó lex Salicában garafio, grafio alakban fordul elő és a király által kinevezett, egy gau, pagus élére állított legfőbb hivatalnok cime volt, s mint ilyen eredetileg hivatali állást jelentett. Grimm Jakab a gisello szóval egyértelmünek veszi, ami annyi mint socius, a király társa. A sali törvény értelmében a gróf, mint a gau elöljárója törvény elé idézhetett, az itéletet végrehajtotta stb. Később a comes titulust nyerték s hatalmuk, különösen a frankoknál, a királyi hatalom növekedtével szintén nőtt. Ekkoriban már a vétségeket hivatalból üldözte, a rendőrség alatta állott, háboruban a katonaságot vezette, a jövedelmeket kezelte stb. Ennek fejében a király bizonyos földbirtokot adott neki hivatalnokoskodása tatamára. Helyettese a király által kinevezett vacirius volt, és az általa kinevezett kiküldött missus comitis, ellentétben a király rendkivüli küldötteivel, a missi egis-ekkel, kik a grófi cimmel nem birtak. Nagy Károly a törzsi hercegségek megszünte után országát grófságokra osztotta fel; ekkor a IX. sz.-tól kezdve a vicarius helyett, különösen a D-i tartományokban, a vicecomes tünt fel, melyből a francia vicomte, az olasz visconti szó származott. A pfalzgróf (comes palatii, comes palatinus) eleintén a törvényszéki üléseknél mint jogtudós működött, a IX.-sz.-tól kezdve a kancellárral együtt az udvar ügyeit végezte, és a legfőbb itélőszéket vezette. A karolingi idők után a grófok jövedelme tetemesen nagyobbodott. A különféle adók és fizetések mellett, melyet alattvalóik teljesítettek, királyi beneficiumokat nyertek élethossziglani használatra. Miután pedig ezen hűbérek, ha hosszabb ideig voltak egy ugyanazon grófok birtokában, azok birtokaival maradandón egybeforrtak, megmagyarázható a későbbi grófságok alapjául szolgáló óriási birtoktömegek. Ekkor grófság alatt már nem hivatalt, hanem egy kerületet értettek, melynek birtokosa bizonyos jogok, különösen a törvénykezés jogával birt. A XI. sz.-tól a grófok nevöket már nem a gau-tól, hanem törzsbirtokuktól vették, és nem is használták már általában a grófi, hanem a «nobiles» vagy «liberi domini» cimet. A törvénykezést nem ők, hanem megbizottjuk végezte. A régi gaugrófok ekkor, hogy magukat ez ujabb hűbéri grófoktól megkülönböztessék, tartományi grófoknak (comites provinciales) nevezték, és felszabadítva magukat a hercegek befolyása alól, a birodalmi rendek első osztályát alkották. A hercegekkel nemsokára egy rangba helyezkedtek a markgrófok (határgrófok), kik a határszéli tartományok élén állottak, és a pfalzgrófok, kik a király helyett az igazságszolgáltatást kezelték. A XIII. sz. óta változás nem igen állott be; a német császárok által kinevezett grófok v. hercegek ugyan állásukra nézve az előbbiekkel egyenranguak voltak, de a tartományi főnökség hatalma alól az illetőket nem emancipálták. A valódi birodalmi grófok, kik közé csakazok számíttattak, kik 1582-ig a birodalmi rendiséggel birtak, a birodalmi gyüléseken nem egyenként, hanem kuriák szerint szavaztak, milyen kettő volt: 2 wetteraui és a sváb, melyekhez 1640-ben a frank, 1653. a vesztfáliai járult. Hercegesített grófok az olyanok voltak, kiknek a fejedelmi jogok gyakorlása biztosítva volt. A XIX. sz. óta ezek souverenitása is megszünt, csak a hessen-homburgi tartománygróf gyakorolta ezt 1866. bekövetkezett haláláig. A burggrófok ép ugy, mint a gaugrófok, a pallosjogot és törvénykezést gyakorolták kerületükben a szabadok felett, ebbeli hatalmukat császári adományozás utján nyerték. A freigrófok v. gogrófok Vesztfáliában a Vehmgerichtet gyakorolták császári adomány nélkül, és csak később itéltek minden oly ügyben, mely nem szabadokat érintett. A régebbi cimek, u. m. Holz-, Salz-, Deich-, Mühl- és Wasser-grófok különös, a tartományuri törvényszéktől eximált helyzetet jelöltek, mig a regensburgi Hansa-gróf a kereskedelmi biróság elnökét jelentette. A merowing időktől ered a stallgraf cim (comes stabuli, franc, connétable, ang. constable), melynek későbbi neve marschall volt. Tiszte volta királyi istállók felügyelete, később háborukban főhadvezér volt. A XIV: sz.-ban keletkeztek az udvari pfalzgrófok (comites saleri palatii lateranses), kik a pflanzgrófoktól teljesen különböztek, s kiknek hivatala volt az egyes királyi jogok gyakorlása. L. még Comes és Dinasztia.
Grófok hazánkban azok, kik királyi kegyelemlevél által grófi méltóságot nyertek. Mint ilyenek a második országrendhez, a világi főurak rendéhez (Status magnatum v. procerum) tartoznak. Hivatalos cimök: tekintetes és nagyságos (spectabiles et magnifici). A báróknak hivatalos cime: nagyságos, mig a méltóságos (illustris v. illustrissimus) cim csak a hercegeket illeti meg.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
