Kalmukok
Kalmukok (nyugati mongolok). Az altájiak mongol ágához tartozó nép, ma olődoknak neveztetnek; fő képviselői ma a kosotok, a dzungarok, dorbotok s torgotok (Törga-Uten) Khinában és Szibériában. A torgotok 1636., a dorbotok 1723-ban vonultak dzungariabeli ősi lakóhelyükről nyugat felé, hogy helyreállítsák Dsengiszkhán birodalmát; de az oiratnak nevezett törzsnek nem volt közös feje; elébb az Altajban telepedtek le, innét a Kirgiz-steppén, azután a Tobol forrásvidékén, s végre a Muhadsar-hegységen tul az Ural folyóhoz s a Volga torkolatához vonultak. Ott letelepedtek, de 1771. nagy részök elégedetlen lévén az orosz kormánynyal, kimondhatatlan veszélyek közt visszatért Khinába. A hátra maradt K. a mult század végétől fogva békésen vándoroltak a Volga és Ural közti fentérségen, Asztrakhan és Sztavropol körül, Szaratovig, ahol a szareptai herrnhuterekkel gyakran érintkezésbe jöttek. Az altaji K. fekete vagy hegyi K.-nak is neveztetnek (Kara-K.), megkülönböztetésül az eltörökösödött teleutoktól vagy fehér K.-tól Tomszk kormányzóságban. Európában K. Asztrakhan kormányzóságban (129,550), a doni kozákok területén (23,000) és Sztavropol kormányzóságban (6000) laknak. Szibériában a Tomszk kormányzóságban (20,000), Közép-Ázsiában a Szemirecsinszkben és Kuldsában (120,000), végre Khinában Kobdóban és Dzungariában (320,0009, Kelet-Turkesztánban s Thiancsan-hegységben (50,000). A dunganok fölkelése s az Ilivölgy annaktálása óta sok K. Dzungariából Szibériába s orosz Turkesztánba vándorolt. Egészben véve számukat 6-700,000 főre teszik, de lehet körülbelül egy millió is. Külsejük teljesen megegyezik a mongolokéval (egy kara-kalmuk szines képét l. az Ázsiai népfajok mellékleten), erkölcseik és szokásaik is hasonlók. Az orosz K. feje 1800 előtt a dalai-lámától, azután az orosz kormánytól kinevezett láma, ki a volgamelléki Bazar-Kalmmukban Asztrakhan mellett lakik, s minden nyáron körutat tesz az országban. A kereszténység itt-ott gyökeret vert közöttük, a K. egy része pedig a mohammedán hitet vallja. Nyelvük a mongol nyelvjárása; nagy régiség nyomát mutatja, de igen szegény. Nyelvtanukat megirta Remusat, Recherches sur les langues tartares, továbbá Zwick (Donaueschingen 1852) s az orosz Popov (Kazan 1847) és Bobrovnikov (u. o. 1849). Egy szótárt adott ki Zwick (Donaueschingen 1853). A K.-nak irott törvényeik vannak s irodalmuk is van, mely többnyire költeményekből, történelmi hagyományokból áll és mondákkal átszőtt; egy eposzukat (Dsangariász, kalmuk nyelven kiadta Golsztunszkij, Pétervár 1864) németre fordította Erdmann (Zeitschrift der deutschen Morgenländischen Gesellschaft 1857( mesegyüjteményt kiadott Jülg Siddi Kür címmel és fordításokkal (Lipcse 1866). Kereskedelmük cserekereskedés; marhát rozsért, gyapjuruháért, konyhaeszközökért stb. cserélnek. A khinai és szibériai K.-nál a kormányzat a törzssfőnökök (jaiszang) s az ezeknek alárendelt hivatalnokok kezében van; a khinaiak, az oroszok hatást gyakorolnak reájuk mindenféle kitüntetésekkel. Oroszországban a donkörnyéki K. alá vannak vetve az általános hadkötelezettségnek, mig az Asztrakhan kormányzóságban levők fel vannak alóla mentve.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
