Legalitási elv.
Legalitási elv. A kir. ügyészség processzualis jogainak és kötelességeinek szabályozásánál az az elv, amely annak alapján, hogy a bűntett által megzavart társadalmi jogrend helyreállítása s a bűntettnek megtorlása közérdeket képez, a kir. ügyészt feltétlenül vádemelésre kötelezi, mihelyt bűncselekmény gyanuját látja fenforogni. Ennek ellentéte az opportunitás elve, mely szerint a kir. ügyész jogosítva van azt is vizsgálatának tárgyává tenni, vajjon a vádemelés nem ütközik-e figyelmet érdemlő más államérdekbe, vagy vajjon p. a vád keresztülvitele nem ütközik-e oly nehézségekbe, amelyekkel járó hátrány nagyobb, mint a bűntettes megbüntetéséből várható közhaszon, s jogosítva van a kir. ügyész arra, hogy a megfelelő esetekben a vádemelést elejtse. Általánosan elismert igazság, hogy nem jogi, tehát célszerüségi s más szempontoknak tekintetbe vétele az igazságszolgáltatás terén a jogállam eszméjével ellenkezik. De viszont el van ismerve az is, és nem tagadható, hogy a jogi szempontoknak kizárólagos, merev s feltétlen érvényesítése, ami végeredményben oda vezetne, ami akként szokás kifejezni; «fiat justitia pereat mundus», s kivételes tekinteteknek abszolut kizárása a magasabb u. n. társadalmi igazsággal ellenkeznék, amely épp a társadalom jogosult érdekeire való szükségszerü tekinteteknél fogva nem abszolut, hanem relativ. A L.-nek teljes merevségében keresztülvitele azért lehetetlen, de nem is célszerü, s bizonyos az, hogy habár a jogállam eszméjéből kifolyólag a L. elvét kell szabályul elfogadni, a szabály alól kivételeknek is kell tért engedni. Melyek legyenek ezek a kivételek? Hogy azoknak a törvényben meghatározása a legcélszerübb, az alig szenvedhet kétséget, de épp oly bizonyos, hogy a kivételeknek taxativ felsorolása eddig lehetetlennek bizonyult. Az uralkodó nézet tehát az, hogy egyes kivételek a törvénybe felvehetők és felveendők, igy p. feljogosítható a kir. ügyész arra, hogy ne emeljen vádat, ha a bizonyítékok megszerzése rendkivüli nehézségekkel jár, p. egy pár forint elsikkasztásáról van szó, s a tanuk, akik azt bizonyíthatnák, távoli világrészekben tartózkodnak, egyebekben pedig a kir. ügyésztől bizonyos diskrecionális hatáskör meg nem tagadható. A visszaélések ellen biztosítékot képez a kir. ügyésznek s főnökeinek felelőssége és a magánvád (l. o.). Hazánkban az 1871. XXXVIII. t.-c. (a kir. ügyészségről) 17. §-ában a L.-et iktatta törvénybe.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
