Manicheusok.

Full text search

Manicheusok. E felekezet alapítója Manes v. Mani, kinek életéről, valamint nevéről is eltérők egymástól a keleti s nyugati irók nézetei. Abban megegyeznek, miszerint Manes persa nemzetbeli s a tudományokban meglehetős jártas volt, némelyek szerint a mágusok előkelő családjának ivadéka, a III. sz. közepe táján élt. Olvasván a keresztények vallási könyeveit, észlelte, miszerint azoknak vallása némelyekben ellenkezik a mágusok bölcseletével, másokban pedig hasonlít hozzá, azért a kettőből egy újat alakított, de magára vonta a mágusok és persa király gyülöletét. Futni kényszerült, de utóléretve, a király parancsára meggyilkoltatott. Tévtana bizonyos keveréke volt a gnoszticizmusnak és Zoroaster vallásának. A manicheus tévtan alpvonásai következők: öröktől fogva két ország van: a világosságé, melyben isten és a sötétség országa, hol a sátán uralkdok. A sátán elcsábíttatva a világosság országának szépsége által, abba berontott s a világosság nagy részét elrabolta; isten most elküldte a nagy «élő lelket», ki a sátán országát legyőzte, a sötét elemeket, melyek a világosság némely részeit már beszívták volt, hatalmába ejtette, s azokból isten parancsára megalkotta a látható világot, mely azért részben jó, részben gonosz; üdvöst is, károst is tartalmaz. De a sátán aggódva, hogy az elrabolt világosság tőle ismét elvétetik, már előbb a sötét elemekből Ádámot és Évát alkotta s a világosság legnagyobb részét beléjök zárta, aztán az emberi nem tovaszaporodását eszközölte, hogy a világosság minél több részre oszoljék. Végre isten parancsára egy tökéletes világosságszellem, Jézus Krisztus látszólagos testbe burkolva a napból leszállt a földre, hogy az embereket megtanítsa, miként szabadíthatják meg magukat az anyag bilincseitől az állati ösztönök leküzdése által. Jézus a sátán hivei által üldöztetve kereszthalált szenvedett, de csak látszólagosan. De miután Jézus előre látta, hogy tanát a keresztények meg fogják hamisítani, eltávozása előtt megigérte a Vigasztalót, ki minden hamisat el fog választani, s az igazságot teljesen és tisztán fogja hirdetni. Ez a Vigasztaló megjelent Manesben. Az ember föladata Manesben hinni és az anyag bilincseiből való szabadulás után törekedni; az ember tartózkodjék a házasságtól, hús és bor élvezetétől, állatot ne öljön, növényt ne szaggasson ki, általában ne dolgozzék, hanem a Vigasztalóról való folytonos elmélkedés közt töltse életét. De miután igy az emberi nem fönn nem állhatna, különbséget kell tenni a tökéletesek és tökéletlenek közt; ama nélkülözésekre szorosan csak a tökéletesek kötelezvék, a tökéletneknek a házasság és munka meg van engedve. A tökéletesek haláluk után bemennek világosság országába, a tökéletlenek különféle testekbe fognak vándorolni, tökéletlenségökért hosszu fájdalmas tisztulások által kell eleget tenniök, mig a világosság országába jutnak. De a gonoszok, kik Manesben nem hisznek, átadatnak a sátánnak s a világ végeig kínoztatnak. Manes követői, a M. az egész ószövetségi szentirást elvetették, az újból pedig azokat, melyek tanaikkal ellenkeztek, kiküszöbölték. A keresztséget vagy elvetették, vagy üdvös hatását tagadták; az oltári szentséget sem tartották ugy, mint amelyben Krisztus teste és vére valósággal jelen van; tagadták a test feltámadását. A felekezetnek sajátságos hierarkikus szervezete volt. Az öt rangfokozatot a főpásztor 12 mesterével, 72 püspök, áldozárok, diakonok és evangelisták képezték. Istentiszteletök, mint állíták, egészen szellemi volt. Legfőbb ünnepök az u. n. szék-ünnep volt, Manes vértanuhalálának emléknapja, mely alkalommal egy ünnepiesen feldíszített szék előtt földre borultak. A választottak tulajdonképeni vallásgyakorlataikat titokban tartották. Későbbi kutatások napfényre hozták, hogy összejöveteleikben a legundokabb kicsapongásokat űzték. A M. felekezete eleintén csak kevés hivőt számlált. Manes halála után azonban gyorsan elterjedt Indiában, Khinában s az egész római birodalomban. Diocletianus császár politikai indokokból hevesen üldözte őke,t főnökeiket és irataikat megégettetni, követőiket lefejeztetni, jószágaikat elkoboztatni rendelvén; Persiában azonban védelemre találtak. Szt. Ágoston, megtérése előtt, mintegy 7-9 évig tagja volt e felekezetnek; később pedig milenei Faustus, mint fő emberök ellen 33 könyvet irt. Diocletinaus és némely keresztény császárok példájára a vandal királyok is erőszakkal igyekeztek a M.-at kiirtani. Hunnerich tömegesen Európába szállittatta őket, innen még Nagy Szt. Leo pápa idejében sokan voltak Rómában. Tanrendszerök némi változásokkal a középkorban is átterjedt. l. Bogomilok.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT