Méhbetegségek,
Méhbetegségek, e néven a laikus nő közönségesen nemi szerveire vonatkozó minden megbetegedést foglal össze. Ez a tévedés onnan van, hogy anatomaiai ösmeretek nélkül az anyaméhet azonoítják a nemi szervek összességével, holott a méh e bonyolódott szerkezetnek csak egyik része, amely a többitől függetlenül a legkülönfélébb megbetegedést mutathatja. A méhbetegségek főcsoportjai a következők: 1. Fejlődési hibák; 2. helyváltoztatások; 3. daganatok; 4. gyulladás; 5. a hószám zavarai.
A fejlődési hibákat csak akkor lehet megérteni, ha a méh fejlődését már csirájában ismerjük. A méh csirája az u. n. Miller-féle két fonalban van megadva, amelyek egygyé olvadva fejlődnek; köépső részükben a méhhé és alsó végükben a hüvelylyé. Megeshetik, hogy a Müller-féle két fonal egyáltalában nem, vagy csak részben olvad össze, akkor a kettős méhnek különböző fajai jönnek létrre, ilyenek: uterus bicornis, u. didelphis, u. bilocularis, u. subseptus, u. biforis. Megeshetik, hogy a Müller-féle két fonal közül csak az egyik fejlődik tovább, a másik pedig részben vagy egészben elsatynul. Ekkor létre jön az egyszarvu méh, uterus unicornis. Lehetséges az is, hogy a Müller-féle fonalak ama része, amelyből a méh fejlődnék, teljesen elsatnyul, aminek eredménye a méh teljes hiánya (defectus uteri). Néha a méh ébrényi állapotban marad meg (uterus foetalis); néha gyermekkori fejlődési szakában akad meg növekedése (uterus infantilis), néha pedig serdülő korában (uterus pubescenc). A fejlődési hibák sorába tartoznak legalább részben a ginatreziák is, azaz a méh szájadékának szűkületei (stenosis) és teljes elzáródásai. A méhszáj elzáródásának következménye a havi vér elfolyásának akadálya és e vérnek felhalmozódása a méh üregébben (l. Hematometra).
A méh helyzetváltozásai közül leirtuk a méh előre- és hátrahajlását (l. Anteflexio uteri és Anteversio uteri). Ezeknél fontosabb és gyakoribb a méh előesése (prolapsus(. A méh sülyedése és előesése rendesen a hüvelynek sülyedésével és előesésével jár; ez a baj legtöbbször a gyermekágyban való célszerütlen magatartás következtében jön létre. Korai felülésnél az ágyban, vagy idő előtt való felkelésnél a nagy és nehéz méh súlyánál fogva mélyebbre sülyed. Hozzájárulhat az előeséshez a hüvelynek és gátnak beszakadása is, ha annak összevarrása közvetlenül a szülés után elmaradt. Hosszadalmas betegségek, daganatok, nehéz munka, esés, ugrás stb. szintén létre hozhatják a méh sülyedését vagy előesését. E baj gyógykezelése manapság leginkább véres mútevés útján történik, amikor az orvos lehetőleg az eredeti viszonyokat állítja helyre (kolporraphia). Most is alkalmazzák azonban az előesett méh visszatartására a különböző méhgyűrüket (l. o.). A méh helyváltozásai közül említésre méltó még a méh kifordulása, amikor a méh valósággal ugy ki van fordítva, mint egy kesztyü ujja: a méh belseje, bélelő nyálkahártyája teszi a hüvelyben fekvő daganat külső, látható felszinét, és a méh külseje, a méhet borító hashártya béleli most e szerv belső üregét. Ez a baj, bár igen ritka, legkönnyebben és többnyire közvetlenül a szülés után jön létre, ha a bába a méhlepényt a kilógó köldökzsinórnál fogva, húzva akarja a méhből kihozni, vagy ha a szülő nő abban az időben a méh ellazulása mellett (atonia, l. o.) nagyon erőlködik és nyom. Létre jöhet azonban a gyermekágyon kivül is, ha a méh üregében dagnat fejlődik, vagy más oknál fogva a méh ürege tátongó és a méh szövete el van ernyedve. E baj gyógyítása friss esetekben könnyü, elavult esetekben azonban a visszafordítás csak nehezen sikerül. Esetleg csak műtevéssel (méhkiirtás) lehet e bajon segíteni.
A méh daganatai közül első sorban meg kell említeni az izomrost-daganatokat (myoma, myofibroma), amelyek a leggyakoriabbak, de a legártatlanabbak is. Csak ha tetemes nagyságot érnek el, vagy erős vérzéseket okozva a beteget gyengítik, illetőleg ha a szomszéd szervekre tűrhetetlen nyomást gyakrolnak, kell ezeket műtevés által eltávolítani. A myomák operálása manapság már korántsem jár oly veszélylyel, mint csak tiz évvel ezelőtt, amikor még 25-35%-a az operáltaknak meghalt, holott ma alig 10% esik áldozatául a műtevésnek. Kisebb daganatoknál célt lehet érni a kasztrálással is (l. o.), ami a vérzéseket megszünteti és a daganat növekedésének is gátat vet. Sok esetben a műtevés kikerülhető, vagy késleltethető, különösen jómóduaknál és ha a nő koránál fogva a menopauzához (hószámszünetelés) közeledik. E fajta méhdaganat a polip is, amely minden esetben megoperálandó, mert ennek műtevése rendszerint semmi veszélylyel sem jár. A méh-daganatok közül gyakoriság tekintetében a második helyet, veszélyességénél fogva azonban a legelsőt foglalja el a méhrák. Ennek a szörnyü bajnak csak egy orvoslása van és ez lehetőleg koránvaló műtevése, még pedig a méhnek teljes kiirtásával. Fájdalom, e betegségben szenvedők legtöbbje már későn kerül az orvos szemei elé, mert a baj első tünetei: a folyás és a vérzés nem indítják a nőket reá, hogy orvoshoz forduljanak, legfölebb egy avatatlan bába tanácsát kérik ki. A méhrák már igen fiatal években is jelentkezhetik, de leginkább a 40. és 50. életév között lép föl. Utólérheti a baj azonban a 70-80 éves agg nőket is. Ha a méhráknál a kifolyás bűzössé vált és fájdalmak jelentkeznek, akkor a műtevés ideje rendszerint elkésett vagy hiába való. Hasonlóképen gonosz természetüek a méh következő daganatai: a sarcoma, az adenoma, a tuberkulózis, az echinococcus.
A méh gyuladásai közül már szólottunk az endometritiszről (l. o.), amely a méh nyálkahártyájának a betegsége. Ha azonban a méh testének többi tömege: az izom és kötőszövet jön gyuladásba, akkor metritisz forog fönn. Az akut metritisz, mint minden más heveny gyuladás, sebfertőzés útján jön létre, p. a gyermekágyban, daganatok kiirtásánál, v. egyéb méhüri beavatkozásoknál. A kankós fertőzés is okozhat méhgyuladást. Fájdalom és magas láza, émelygéssel és hányással járó rosszullét fő tünetei e bajnak. Orvoslása teljes nyugalom mellett jégtömlőnek, opiumnak és lázellenes szereknek alkalmazásából áll. Ha a méhgyuladás tovább terjed, akkor parametritiszt és perimetritiszt okoz. A parametritisz a méh környezetében, tehát a kis medencében levő kötőszövetnek a gyuladását jelenti. A perimetritisz pedig a méhet borító, arra szorosan rátapadó hashártyának a gyuladása. Mind a két betegség igen veszedelmes baj, amely legjobb esetben izzadmány (exsudatum) képződésével jár; néha általános hashártyagyuladást okozva, halállal végződik. A krónikus metritisz keletkezése más. Itt leginkább vérkeringési zavarok hatnak közre, amelyeknek oka a hószám különböző rendellenességeiben, a gyermekágyi méh rossz visszafejlődésében, meghülésben, megerőltetésben, daganatokban stb. keresendő. Az endometritisz, perimetritisz, a méh retroflexiója, prolapszusa és mindazok a bajok, amelyek az alhasban pangást hoznak létre, a kronikus metritisznek is alapvetői. E baj gyógyítása a legnehezebbek egyike és erős próbára teszi az orvos képességét és a beteg türelmét. A sokféle helyi kezelés mellett néha műtevés is szükségessé válik; a legtöbb eredmény azonban akkor érhető el, ha a baj igazi okát ismerjük fel és azt sikerül kiküszöbölni. Tehát nem a méhet magát kell orvosolni, hanem az egész szervezetet kell erősíteni és jókarba hozni.
A hószám zavaraihoz tartozik a korai hószám (menstruatio praecox), ha a 10. életév előtt, néha már kétéves korban lép fel a havi baj; a késői hónapszám (mestruatio serotina) satnya fejlődésü leányoknál; az amenorrhoea (l. Hónapszám), a diszmenorrhoea (l. o.); a menorrhagia (l. Méhvérzések) és a vikariáló vagyis helyettesítő menstruáció, ha t. i. a havi bajnak megfelelő időközökben nem a méhből történik a vérzés, hanem a tüdőből, ajkakból, orrból, végbélből stb.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
