Mellékországok
Mellékországok v. hűbéres, alávetett országok, igy nevezték hajdan és történeti szempontból nevezik ma is közjogunkban azokat az országokat, melyek a magyar állam főhatalma alatt állottak ugyan, de anélkül, hogy vele az állami életre egyesültek volna. A magyar szent korona fenhatósága abban nyilvánult, hogy évi adót fizettek, háboru esetén segédcsapatokat küldöttek és hogy fejedelmeiket a magyar király erősítette meg, ki ez országokat egyszersmind védelmébe fogadta. De másrészt megmaradtak ősi jogaik és szokásaik mellett, nemzeti fejedelmeik kormánya alatt és általában szólva, csakis aránylag kis területrészeik, az u. n. végvárak, végvidéki bánságok voltak a magyar kapitányok, a bánok parancsnoksága alá helyezve, hogy igy a magyar főhatalom biztosabban érvényesülhessen. A régi magyar állam tekintélyét és hódító erejét semmi sem bizonyítja inkább, mint az, hogy Ausztria felőli résztől eltekintve, a határos országok köröskörül ilyen hűbéries viszonyban állottak vele: Bosznia v. Ráma, Szerbia, Bolgárország, Moldva és Nagy-Oláhország vagy Comania, Galicia és Lodoméria. Az állam elgyengülésére mutat, hogy Galicia és Lodoméria már Zsigmond alatt Lengyelországnak, a többi M. pedig a mohácsi vész körüli időkben a török birodalomnak hatalma alá kerültek. De azért ez országokat a királyi nagy címben ma is felsorolják és zászlóik koronázáskor a király előtt vitetnek, ami azonban nem azt jelenti, mintha királyaink ez országok uralkodójának tekintenék magukat, v. erőszakos visszahódításokra törnének, hanem a régi igényeket, a történeti jogot tartják emlékezetben, amely feléledhet, ha ez országok jogi állása megváltozik, v. mai állami köteléke felbomlik. Magyarország a régi jog címén követelte Galicia és Lodoméria visszacsatolását Lengyelország felosztásakor (1772), valamint Dalmáciát a velencei köztársaság megszünésével. Ide vonatkozik a királyi hitlevél ama tétele: "Magyarország és társországainak mindazon részei és tartományai, melyek már visszaszereztettek, vagy Isten segedelmével ezután fognak visszaszereztetni, a nevezett országokhoz visszacsatolandók». De a mai állapotokra vonatkozólag a magyar állam elismeri az 1878. berlini szerződésben (1879. VIII. t.-c.), hogy Románia, Szerbia független királyság, Bulgária suzerain fejedelemség, Bosznia és Hercegovina pedig a török szuverenitás alatt (ami azonban csak nudum ius) Ausztria és Magyarország által megszállott tartomány; mint ahogy már az 1856. párisi békében elismertetett, hogy Szerbia, Moldva és Oláhország a török birodalom suzerain országai, Bulgária, Bosznia és Hercegovina kiegészítő részei.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
